Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.

De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.

Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.

-----------------------------------------------------------------


I used to understand happy, i know that i used to be happy, i was really happy
I'm unhappy now and i can't remember what it's like to be happy, i only remember...i don't remember...
I remember being happy only comparaison to not being happy just what i am now.

i remember being happier
i remember being ...

Tisztességem s becsületem mely mindig az énem része, s mely bár nemkívánatos korunk társadalmában,mégis ez tesz azzá aki én vagyok
- Johann Sebastian Bach
- Máté Péter
- Szécsi Pál
- Venetian Snares
- http://hu.wikipedia.org/wiki/Szentimentalizmus
- Romantikát
- Minimal Techno
- Szürrealizmust a festészetben. Az életben már kevésbé mert mindenki szürrealista mód irracionális viszonylatban kezeli az érzéseket és az úgynevezett értelem racionalitását, és ennek eredményeképp értelmezhetetlenné válik az ember.
-Vezeklést. Mert álmaim elértem, s mégsem lehetnek az enyém. S keresem most magamban a bűnt, mely érdemtelenné tett az álmaim megőrzésére.

-Mindent ami én vagyok,és amiről azt írom hogy szeretem,mert mások apró önzései olyan önzővé tettek hogy az már nem is mérhető hozzájuk, és most nekem kell ismét a lelkiismeretemmel szembenéznem
-Az életet, és a gyengeséget a meghalásra.
-Sírni keservesen
-Hogy magányos vagyok,hogy a barátaim mind kihasználtak minden indok nélkül,hogy a családom eltávolodott,és olyanok mint az idegenek,és nincs kivel beszélnem,minden gondolatommal magam maradtam
-Ezt az érzelmileg zavaros, furcsa értékrendek nélküli világot. Ahol minden boldog pillanatot kirabolunk, majd mikor a delírium véget ér, továbbállunk. A hit hiányát a szeretetben, és az örök szerelem ábrándjának kergetését. Hogy magányunkban másokat keresünk, mert rossz egyedül, majd mikor jó, a rossztól való félelemben elmenekülünk, és inkább szenvedünk. Nem kívánok szenvedni, csupán hálás lenni a jóért, s megőrízni szívemben hittel s kitartással. Ki rohan, sosem állhat meg, mert a félelem utoléri.
-Érzelmi kortévesztésem
-A múlt fájó emlékeit,ahogy elnyomják annak a kevés jónak ábrándját ami volt. Talán mert csak ábránd volt. Mea Culpa,Mea Culpa Maxima
-Szenvedést,elhagyatottságot,elfelejtettséget,támasz és szeretet hiányát, a paradicsomból való kiüzetettség érzését.
-Végtelen s maró magányom

"...Hisz míg én szívemben fájó emlékként őrizlek
Addig te más karjai közt adod át nevem a feledésnek..."
--------------------------------------------------------------
Megállok pihegve, űzetve
Ugrani nem fogok tüzekbe,
Ugrani már: soha már.

Megállok s úgy állok, úgy állok,
Miként a három szent királyok,
Kik Krisztustól jöttenek.

Pokoltokból semmit se hoztam.
S amim csak volt: szét-elosztoztam.
S nem kell nekem semmi sem.

Állok egy kifosztott lélekkel
Drága, megrabolt emlékekkel,
De siváran, savanyun.

Adjatok egy jobbik világot
S akkor talán másképpen látok,
De adjatok,: de hamar.

És külömben mindennek vége,
Megállni: sorsom tisztessége
S ugrani már - soha már.

--------------------------------------------------------------
"...úgyis én fogom meg szívni, nincsen gond, már megszoktam
Mindenki átvert engem és még sosem bosszankodtam
Lehet 40 év múlva, itthon sakkozok majd anyámmal
Esténként nézem az RTL-t a családdal
Öngyilkos lennék, de nem megy..abbahagyom
megölni se tudom magam, még egy pókot se a falon

Csak úgy éldegélek majd, ameddig fent jónak látják
Számolgatom a napokat azt talán még ők sem bánják
Csak úgy mondom a faszságaimat, míg a torkom el nem metszik
Csak úgy tespednék pár évet mert nekem pont így tetszik...."
--------------------------------------------------------------
"Hull az elsárgult levél,
Mondd, a holnap mit ígér?
Mondd, hogy mi lesz most velünk,
Mondd, így meddig élhetünk?

Fúj a szél és én csak ballagok,
Nem tudom, hogy éppen hol vagyok.
Rád találni vágyom szüntelen,
Merre mentél kedvesem?"