A teremtett lelekk minden mélysége és magassága, az álmok végtelen tájai, irodalom, a mozgóképek, vallások és hiedelmek, korok, tájak, emberek.

Szeretem a valóságos dolgokat: a csókok ízét; ahogy a napfény simogatja a bőröm; mikor a játékos szél a hosszú hajamba túr; férfi és nő győzhetetlen párbaját, vagyis a testi szerelmet; az alkotást: valami újat létrehozni; azt, mikor az éj jótékony leplével eltakar, s mikor a Hold halovány fénye lassan átcsorog porlepte ablakaimon és cseppenként tölti meg szobámat.



Könyvek
- Az Ezeregyéjszaka Meséi (az eredeti!!!)
- Brüder Grimm: Deutsche Sagen (és más mesék)
- André Breton: Nadja
- Gabrielle Wittkop: A Nekrofil
- Honoré de Balzac: Huhogók
- J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura (és más mesék)
- Andersen: Gesamte Werke
- Selma Lagerlöf: Nils Holgerssons wunderbare Reise durch Schweden
- Louis Aragon: Iréne puncija


Filmek
- Murnau: Nosferatu
- Wiene: Das Kabinett des Doktor Caligari
- Dalí: Andalúziai kutya
- Wong Kar Wai: Szerelemre hangolva, 2046
- Brad Pitt: Interjú a vámpírral, 12 majom, Fight Club
- Jet Li: Danny the dog
- Til Schweiger: Keinohrhasen, Barfuss
- Kevin Spacey: K-Pax
- Ken Watanabe: Egy gésa emlékiratai, Utolsó szamuráj
- Tom Cruise: Collateral
- Stanley Kubrick: 2001 - Űrodusszeia
- Danny Boyle: 28 day later...
- Alfonso Cuarón: Children of Men


Zene
Ebből rengeteg van, ezért csak stílusokat sorolok:
- melodic death metal (götheboger vonal)
- melodic black metal
- folk, pagan, viking metal
- mittelalterliches metal & rock
- indie (hambuger schule)
- folk, neofolk
- ambient (darkambient)
- komolyzene
- és megkívánós alapon egy kis darkwave ill. gothic

Gyűlölöm: a magányt, mely örök őszként nehezedik a szívemre; a hitetlen, ostoba és tiszteletlen embereket, akikben az alázat legapróbb szikráját sem találni; hogy vannak kérdések, melyekre sosem fogom meglelni a választ; a korlátoltságot; a szűklátókörűséget; s azt, ha börtönbe zárják a lelkem.

- Hallod? - kérdezte Birse.
- Nem... - rázta a fejét Atrapas és oly erősen meredt a végtelenbe, hogy szeme körül megfeszültek az idegek.
- Ah, pedig ott van! Hallom a hangját. A szél mesél és Ő arra vár, hogy érte menjünk.
- Érte? Hová? - értetlenkedett a férfi. Birse feltápászkodott és elindult vissza az ösvényen.
- Oda, ahol az álmaink születnek! - mondta közben, de hangja elkeveredett a távoli hullámtörés vad zúgásával, így Atrapas semmit sem értett belőle. A nő hamarosan beleveszett az éjszakai köntösét felöltő rengetegbe, férje pedig csak ült tovább és a Meneia-ba befutó utolsó hajók vitorláit méricskélte. Már egyik sem hasonlított a fellegekre.
Ezen az estén, valami végleg összetört Atrapas-ban..."



Csak a nagy, hideg távolság...

Csak a nagy, hideg távolság
mossa, s emléked
gyorsabban omlik, mint a part
sebes folyás mentén,
s ha eltemettél,
ha magadban elfeledtél,
csak a nagy, hideg távolság
élteti, emléked
sárga képét,
szemeid minden szürke fényét,
amit bennem hagytál,
vagy elhagytál, mint anya
kivert gyermekét...

...így értük meg
az utunk legvégét!
2007.05.06.



Sárgult búzaföldeket...

Szemedben
villámok fehér lángja ég;
felhőkbe öltöztél
és úgy simogatod elnyűtt testemet,
mint drága eső
sárgult búzaföldeket...
2007.05.05.



Az utolsó tánc

Álmunk egy utolsó
tiszta tánc,
egy perc fagyos esőben
szikrázó fények közt,
hol a perkett egy szivárvány
és márvány sírbolt helyett
virágok jelzik nyughelyünk!
2007.05.05.



Benned

Nincs más világom kívüled,
csak benned létezem
és a kegyetlen fagy elől
szíved melege rejt,
csókod éltet
és leheletedből vagyok,
érintésedtől virágba borulok...
2007.05.05.



Sonata: Panacea

A hervadó virágok éltem elmúltáról tanúskodnak hangtalan, miként a tavaszvégi szélben messze szállnak.

Ennyi volt!

Minden egyes sziromlevél egy ezredévnyi szenvedés szülte kép; a szerelem múló valósága, míg a szél még rólunk mesél.

Talán a májusi fagy, talán öntözetlen valóm, melyet a napfény elöl csúf árulások hada takart, okozta vesztemet. Keserű vég ez, de a büszkeség nem engedi feledtetni ki voltam, és miért!

A szerelem minden kegyetlensége sem tántoríthat el, még ha: A hervadó virágok éltem elmúltáról tanúskodnak is hangtalan, miként a tavasz végi szélben...