Most elkezdhetném sorolni, de az igazság az, hogy per pillanat kisebb gondom is nagyobb annál, minthogy megpróbáljam összeszedni agyam apró, erre a feladatra tervezett maradékát, úgyhogy legyen elég annyi, hogy sokminden érdekel, és még kevesebbre van időm. Merthogy egy idióta, igazi sztahanovista vagyok, vagy mi a here....

Magamat. Mindenek fölött.... :-)))))))
Meg a hasonló idiótákat, mint én.
Meg a melómat! (végre valahára megtapasztalhattam ezt az elképzelhetetlen élményt).
Meg az unokahúgaimat. Mert pont olyanok, mint én voltam anno. Ergo ugyanolyanok is lesznek, mint én most. És mivel már említettem, hogy magamat nagyon szeretem, ezért értelemszerűen őket is.... :-)))

A buta embereket, akik azt hiszik, hogy okosak. rendkívüli módon tud irritálni az a fajta emberi ostobaság, ami kérkedéssel párosul, és önfejűségbe és konokságba burkolózik. Rettenetes. Olyankor átmegyek agresszívba, és nem bírok az illetőre még csak ránézni sem, attól félve, hogy esetleg kárt teszek benne a tüzes tekintetemmel... :-)))))))))
Ezen kívül a langymeleg embereket sem bírom. Azt, hogyha valakinek nincs véleménye, és arra hajlik, amerre a szél fújja.

Idiotizmusom határtalan. Egy igazi állat vagyok. Nem vagyok normális. Meg vagyok róla győződve, hogy hihetlenül jófej vagyok..... :-))))))))