Idézetek és gondolatok:
"Semmiféle dolgot nem lehet sem szeretni sem gyűlölni, amíg meg nem ismertük."(L. da Vinci)
"Ahol több az érzés, több a szenvedés is!"(L. da Vinci)
"Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!"(Madách Imre:Az ember tragédiája)
"Az életben két erő segít: a felejtés és remény."(G. Hajnóczi Rózsa)
"Vajon van-e az emberi szenvedésnek is órája, amikor a szeretet napja felszikkasztja a bánat könnyeit, és a vigasz szele elkergeti a sorscsapások sötét felhőit?"(G.Hajnóczi Rózsa)
''Az élet egy színdarab a világ színházában, egy igazi tragikomédia....."(P.Andrea)
"Volt egy vándorverses füzetünk...megszakadt a kör...nincs már ki ékesítse üres lapjait...könnyáztatta üres lapjait."(P.Andrea)
"Mindig visszavárjuk őt. De most már ő vár minket...végtelen türelemmel."(P.Andrea)
"Mikor szól a csengő, egyre csak várok. Pedig csak a múlt virágillatú köde szédít, megint."(P.Andrea)
Versek, dalszövegek:
(Túl hosszú a vers ahhoz, hogy az egészet beírjam, inkább adok egy kis ízelítöt belőle, pontosabban az utolsó és egyben kedvenc versszakomat.)
E.A.Poe:The Raven
.....
And the raven, never flitting, still is sitting, still is sitting
On the pallid bust of Pallas just above my chamber door;
And his eyes have all the seeming of a demon's that is dreaming,
And the lamp-light o'er him streaming throws his shadow on the floor;
And my soul from out that shadow that lies floating on the floor
Shall be lifted - nevermore!
E.A.Poe:A Holló
.....
S szárnyán többé toll se lendül, és csak fent ül, egyre fent ül,
Ajtóm sápadt Pallaszáról el nem űzi tél, se nyár!
Szörnyü szemmel ül a Holló, alvó démonhoz hasonló
Míg a lámpa sávja omló fényén roppant árnya száll,
S lelkem itt e lomha árnyból, mely padlóm elöntve száll,
Fel nem röppen - soha már!
(Tóth Árpád fordítása)
Kosztolányi:Halotti beszéd
Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.
Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él
s mint fán se nő egyforma-két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.
Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt
s szólt ajka, melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn s ahogy azt mondta nemrég:
"Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék",
.......
.......
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó, tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.
Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",
majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt...".
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer.
(Direkt hagytam ki a számomra zavaró részt a közepéből.)
Paul Verlaine:Chanson d'automne
Les sanglots longs
Des violons
De l'automne
Blessent mon coeur
D'une langueur
Monotone.
Tout suffocant
Et blême, quand
Sonne l'heure,
Je me souviens
Des jours anciens
Et je pleure,
Et je m'en vais
Au vent mauvais
Qui m'emporte
Deçà, delà,
Pareil à la
Feuille morte.
Öszi dal
Szívemnek fáj
az őszi táj
bús zenéje
egyhangúan
belé suhan
s rezg a mélye.
Elrémedőn
s halkan, midőn
üt az óra
rágondolok
sírván a sok
elmúlt jóra.
S ide, oda
járok, hova
sorsom űz el:
mint rossz szelek
holt levelet
viszik, ősszel...
(Babits Mihály fordítása)
Epidemic:Lehajtott fejjel
Végtelen kínom
Sikolyt tapaszt az égre
Harangok hangjára
Madarak reptére
Lelkemben érzem a
Föld minden fájdalmát
Kínoknak kínját
A tétlenség átkát
Mögöttem egy hang
Egy sohasem hallott zsoltár
Halálos sebet ejt
Könnyektől edzett lelkemen
De ki az ki osztja a világ fájdalmát
Kínok közt égeti a lelkünk nyugalmát
Ki keres irgalmat az eltűnt álmokban
Ki talál kegyelmet egy gyermek sírjában
Egy álmot látok hol búzamezőn
Gyermekem rejti a vad ravatal
Elhalt letépett virág ajka
Már nem kérdez nem mesél
Hisz meglátta őt a halál két szeme
Gyönyörű áldozat bűntelen élete
Lelkét úgy tépte mint ezer vad állat
Az a gyilkos sírás már csendé nem válhat
Én alkottam én teremtettem
Vérben szültem könnyben temettem
Remegő kézzel lehajtott fejjel
Az elmúlás ágyát reszketve vetem meg
E. A. Poe : The Valley of Unrest
Once it smiled a silent dell
Where the people did not dwell;
They had gone unto the wars,
Trusting to the mild-eyed stars,
Nightly, from their azure towers,
To keep watch above the flowers,
In the midst of which all day
The red sunlight lazily lay.
Now each visitor shall confess
The sad valley's restlessness.
Nothing there is motionless-
Nothing save the airs that brood
Over the magic solitude.
Ah, by no wind are stirred those trees
That palpitate like the chill seas
Around the misty Hebrides!
Ah, by no wind those clouds are driven
That rustle through the unquiet Heaven
Uneasily, from morn till even,
Over the violets there that lie
In myriad types of the human eye-
Over the lilies there that wave
And weep above a nameless grave!
They wave:- from out their fragrant tops
Eternal dews come down in drops.
They weep:- from off their delicate stems
Perennial tears descend in gems.
E. A. Poe : Nyugtalanság Völgye
Volt egyszer egy zsenge-zöld,
Senki-lakta, szende völgy;
Hadra kelt, ki ott lakott,
S csak a nyájas csillagok -
Tornyuk azúr ablakán át -
Őrizték a völgy virágát,
Melyen nappal mindenütt
Lusta lángu nap feküdt.
Érzi most, ki arra jár:
Nyugtalanul fáj e táj.
Minden íze úgy zihál,
Csak a bús lég ül ma békén
Csöndje mágikus vidékén.
Szél se libben, de az ág
Borzong, mint a Hebridák
Hűvös habja, ködvilág!
Szél se libben, s mord sereggel
Bolyg az ég, nagy fellegekkel,
Dalmahodva este-reggel,
Árnyalva a miriád
Szemmel kéklő ibolyát -
S mely névtelen síron zokog,
A hajlongó liliomot!
Hajlong - s harmatot hullat a
Liliom örök illata.
Zokog - s szép szárán könny csorog,
Mint halhatatlan gyöngysorok.
(Kardos László fordítása)
„Ha a sikert, kudarcot bátran állod,
Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
Ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
Tiéd a föld és minden, ami rajta van.
És – ami több – ember leszel fiam.” (R. Kipling)
(Basshunter:)
"I will never be afraid again
I will keep on fightin' till the end
I can walk on water, I can fly
I will keep on fightin' till I die."
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
