"Ha még nem csináltál egy dolgot, próbálkozz meg vele háromszor. Elõször, hogy legyõzd a félelmed. Másodszor, hogy megtanuld, hogyan kell csinálni. Harmadszor, hogy kiderítsd, szereted-e csinálni." Virgil Thomson

..Ha ajándékozniozni szeretnél, de még nem tudod pontosan mit, keress meg bátran, :egyedi, kézzel készített ajándékokok készítését vállalom!!(kézzel festett bögrék, hímzett tárgyak, könyvjelzők, képek, kispárnák,pólók,ruhák tervezése ...stb)Az árak témánként szabottak, de majd megegyezünk!Ha érdekel írj email-t és egyeztetünk..(l.a.jekyll@gmail.com)

Egy-két számomra példa értékű jelenség:
Edgar Allan Poe
Eicca Toppinen
Edward Elgar
Kaszás Attila
Paulo Coelho
Edward Grieg
Lajkó Félix
Palya Bea
Jacqueline Du Pré
William Shakespeare
Feldmár András
Friedrick Nietzsche
Müller Péter
Jim Morrison
Tim Burton&Helena Bonham Carter
Sweeney Todd
Dr.Jekyll és Mr.Hyde
Luis Royo
Boris Vallejo
Indiánok...az a fajta életérzés...
Alapvetően lenyűgöz maga természet....ez a félelmetes szépség.....Ahogy dalol a madár....ahogy mindig feléled minden...az ösztönösség....a ragadozók ösztönös szenvedélye....ahogy űvölt a farkas.....s ahogy leteperi áldozatát a tigris....és sorolhatnám....(hollók baglyok,farkasok)
Azt hiszem a pszichológia,az emberi elme úgy szintén lenyűgöz(a parapszichológiával együtt).S az okkult témakör is több mint érdekes..
"A pszichiátria a világon mindenütt a rendőrség szerepét játssza. Visszatereli mindazokat, akik véletlenül rájöttek arra, hogy másként is lehet látni a világot, mint úgy, ahogy megtanítottak bennünket."

..a Páromat..
...a kis farkasomat,Lizát,
a Csellómat,
a Barátaimat
a Zenét,
és nem utolsó sorban a szűk családi körömet...mert bár velük nem zökkenő mentes,de jó,hogy vannak!
Népzene..és persze más műfajok
indián kultúra és más sok egyéb,hitek vallások
...az őszinteséget,
a valódi szépséget...,
kultúrát,
műveltséget,
az igazi értékeket,
..a kihívásokat..,
a merész dolgokat...
ölelni,szeretni és szeretkezni...
sírni és nevetni...
lenni...
az esőt,s a vihart..
idezeteket,bölcsességeket...
..álmodni...s nem egyedül ébredni..

„A kapcsolatra nem szabad rászokni. A kapcsolat mindig csoda kell hogy legyen. Nem szokás.”

"Olyanok vagyunk, mint két hajó, amelyek a maguk útját járják, a saját céljukat követ­ve: utunk keresztezheti egymást és meg is ünnepeljük e talál­kozást, amint ezt valaha tettük -, és akkor a derék hajók nyu­godtan pihentek egymás mellett ugyanabban a kikötőben, ugyanazon a napfényben, olyan nyugodtan, mintha már a célnál lennének, mintha egy lett volna céljuk. Ám küldetésünk lebírhatatlan ereje ismét külön utakra űzött bennünket, különbö­ző tengerekre, más napfényre és talán sohasem látjuk viszont egymást - vagy talán látjuk még egymást, csak nem ismerünk egymásra: mert a különféle tengerek és a különböző napsüté­sek megváltoztattak minket!"



"Ismerted-e a Költőt,
ki önön magától félt,
Ki ádáz démonaival küzdött,
s mégsem pusztíthatta el
sosem nyugvó kételyét?!

S ismerted-e a Festőt,
ki tükörbe sem nézett,
s magáról is csupán
hamis képet festett?!

S mondd, láttad-e a Muzsikust,
ki saját lelke dallamától félt,
S rettegett.
Komponált megannyi illúziót,
s eljátszotta mit igaznak vélt?!

S hallottál-e a Színészről
ki megjátszotta a halált,
feltámadt, lehanyatlott, elbukott,
s minduntalan felállt,
majd az igazságról szónokolt
ezen az átkozott festett színpadon?!
Mártír volt s forradalmár
hazug s mégis őszinte ártatlanság
egy világ hazug színdarabjában.
Ó, mily áldott főszerep!


Láttad-e a Büszke Szőkét,
a gyilkos kékszeműt,
bolondok bolondját, őrültek őrültjét,
a pimasz kis drágát
ki saját képtelenségeitől félt,
s műveiben arról regélt,
hogy Ő mennyi tragikomédiát megélt?!

S láttad-e a száműzött Vadászt,
ki saját maga áldozata volt,
úgy járt-kelt, mint
nyomorúságos élőholt?!

De mondd kérlek, láttad-e a Lelket
ki oly szeretetéhesen bolyong,
A Szerelmest, ki kedveséért
megjárt poklot mennyet?!
Elképzelted már mit érez
mikor minduntalan vádolod?
S oktalanul csak támadod
mindazért mert olyanná lett amilyen.
Őszintén, néztél már szemébe?
vagy csak megítéled Őt?
Őt a szavakból élőt,
a dalos lelkű rajzolót,
Őt aki ugyanúgy vérző szívvel él.
Mondd miért hiszed,
hogy értesz engem?
a szenvedélyes szerelmest,
a szerelmes bolondot.
S mondd miért vetsz meg?
engem a lázadót,
a kárhozott gyilkost…"

Vonzódom az őrültségekhez,és a tébolyultakhoz....némi furcsa szimpátia és rokonszenv....
....S van némi tapasztalatom kényszerképzetek és elmebaj terén.....:))

A két Szerelmemet (a Páromat és a csellómat imádom,....)


A másokat bosszantó marhaságaimat szeretem és gyűlölöm egyszerre:
-az undorító cinizmusom,
a koffein és csoki fűggőségem,
az állandó melankóliám,
és a szenvedélyes szenvedésem....

Hamis szavak.....Hazugság....
Ha ok nélkül vádolnak,s értelem nélkül......
Maga az ítélkezés....ráadásul,olyan bagatel dolgok miatt,minthogy honnan jött az ember,milyen a bőr színe,vagy hogy mi az mit kedvel......



Sokszor senkit és semmit....
A céltalanság megőrjít,a magány úgyszintén...
„Az unalom úgy keletkezik, hogy az ember vár valamire. Abban a pillanatban, amikor vársz, akkor már ölöd magad. […]Én utálok várni, mert amikor az ember vár, akkor olyan, mintha fel lenne, akasztva egy fogasra. Nem csinálhat semmit, csak vár, és az élete rettenetesen unalmas lesz. S ha az ember élete unalmas lesz, akkor meghal. Szóval, ha egy mód van rá, akkor ne várjatok.”

„Sohasem sem ejtettem ki számon
éjjelente mily
borzalmas vágyakat hajszolok.

Félek megrémülnél
tőlem, s attól ami vagyok
Tudom, hogy nem értenél

A tény az, hogy személyem
sokkal összetettebb mint sem
gondolnád, de Remélek

Talán elnéző leszel velem
az Élet így nevelt
De mégis hogyan nézhetnél rám
megértő szemekkel?

Hogyan is érthetnéd
vágyódásom a borzalom iránt
mely sokszor elfog
mások kínlódása láttán.

A Valóság Kedves,
(s most őszinte leszek)
csak egy átkozott
gyilkos vagyok
Kinek bűne és terhe keserves. Nehéz .

Gyáva bolondként bele roskad
és csak kapaszkodik
oly régen elveszett álmaiba,
majd fetreng, őrjöng, összeesik
majd azt játssza belehal.

A legrosszabb mégis csak,
hogy békében sosem halhat
a végsőkig harcol igazáért.
Büntet, bűnhődik, feltámad.
Sosem nyughat…”

“Nekem nem szerető kell, és nem vitára,
kiállításra vagy kirándulásra,
szombat estére, vagy hétköznap délutánra,
időtöltésre alkalmas barát.
Emberre van szükségem,
az őrültségben is társra,
aki előtt vetkőzhetek
akármilyen ruhára,
és felvehetem legdíszesebb
meztelenségemet.
Aki még jobban szeret,
ha csúnya vagyok, és elesett.
Akire nem kell tekintettel lennem sem utcán,
sem négyszemközt, a csendben
körénk rakodó idő múlásában
megkövesedten.
Aki bárhová eljönne velem
és bárhol megmaradna,
akinek párna helyett
fejem alatt a karja,
akit én altatok,
aki felébreszt engem….”
Tóth Éva:Vita és vallomás