"-Ki van itt? - szólt.
-Illene tudnod, jött ismét a hang. - Tele volt bársonyos, fojtott vidámsággal, és mintha a szoba minden sarkából hallatszott volna. Olyan zörgő hangja volt, mint egy sír fölött kavargó száraz leveleknek. - Te hívtál. Hallottam a gyűlöletedet. Itt vagyok, hogy odaadjam szíved vágyát.
-Mutasd meg magad!
A hang mélyen és szárazon felnevetett.
-Nem tudnád elviselni a látványt.
-Mi vagy te?
A kérdésre a hang olyan erőssé nőtt, mint a szél egy viharos éjjelen. Nevetett, felduzzadt.
-Én vagyok minden rémálom, melyet valaha teremtés álmodott. Én vagyok a gyilkosság és az árulás, a félelem és a vágy és a trágárság és az erőszak sötét gondolata. Én vagyok a metsző szó, mely megöli a lelket, és a véres kés, mely megöli a testet. Én vagyok a méreg a pohár alján, a hurok a tolvaj nyakán, az áldozat kiáltása és a szenvedők sikolya. Én vagyok a hazugság. Én vagyok az őrültség fekete gödre. Én vagyok a Halál, és a még rosszabb.
-Értem...jöttél?
-A te megbízásodból jöttem - sóhajtotta a síri hang, és hangja ismét hervadni kezdett, mint egy haldokló utolsó lélegzete. - Jól tápláltál. Megérdemled a jutalmat...ha úgy teszel, ahogy mondom."