Zene





Az emberek jelleme, gondolkodása, de csak kevesek jutnak át már az első szűrőn is, a legbelsőn szinte alig. Ám akinek sikerül, az számomra egy nagyon értékes emberré válik. (Ők a barátaim.) :-)


Alapvetően kíváncsi természetű vagyok, ezért tulajdonképpen listát is írhatnék, de felesleges. Jó részére úgyse tudok időt szakítani.

Összegezve olyan vagyok, mint egy kisgyerek, minden (és mindenki) érdekel, de csak kevés dolog (vagy ember) köt le tartósan.

CURRENT MOON

about the moon

(Sajnos egy napot siet.)

adopt your own virtual pet!

A zene a lélek hangja.




















A hangszereket, különös tekintettel a basszusgitárokra.




Néha olvasni (azért néha, mert sajnos elég kevés időm jut rá).
Regényeket, verseket vagy bármit ami elém kerül és érdekel.


Időnként filmet nézni.


Sötétedés után sétálni, főleg ha nem vagyok egyedül


Imádom nézni, és hallgatni a nyári viharokat, melyek károkozás nélkül fitogtatják erejüket.




A barátaimmal töltött pillanatokat.


Gitározni. Verseket, dalokat írni.


Szeretem érezni azt a tüzet, amit egy másik ember iránt érzett erős vonzalom hívhat csak életre.


Az érdekes, hangulatos képeket.



Az orgona hangját.



A magányt-mely már jó ideje útitársam, és mely oly gyakorta megihlet.

És még sorolhatnám...

A magányt-mert időnként kegyetlenül meggyötör. (Igen, egyszerre szeretem, és gyűlölöm. Furcsa dolgok az emberi érzések...)


A elválást.


Az életemet (, de élem mert nem adom fel könnyen).


Az egyes idős emberek logikátlan viselkedését, kötöszködését, rosszindulatúságát.
Ha ok nélkül szidnak meg, ha olyat várnak el tőlem amit, ha megfeszülök se tudok teljesíteni.
Ha cserbenhagynak.

Ezeken kívül kimondottan utálom, ha valaki rám akarja erőltetni az ő nézeteit (legyen az vallás vagy bármilyen gondolkodásmód), és nem fogadja el, hogy én másképp látok, érzek dolgokat, más az értékrendem. Nagy kár, hogy ez a tolerancia hiányzik az emberek többségéből. Sajnos időnként én is beleesek ebbe a hibába, de általában időben észbe kapok.

Sajnos azt kell mondanom, hogy a szülővárosomat, Miskolcot. Nagyon szép hely lenne, sok értékes dolog, épület és hely van itt. Ám sajnos mindent, ami jó, tönkretesznek, vagy a vezetők, vagy az egyes, magukat polgároknak nevező, egyének. Ebbe nem csak az egyre növekvő kisebbség tartozik bele, hanem nagyon sok magyar származású kis, taknyos suhanc is, mert milyen menő dolog például összefirkálni az avasi temető melletti templomot, ami mellesleg műemlék. Na nem mintha olyan nagy templom-mániás lennék, de ha valami szép, azt nem kéne tönkretenni.


http://reddragondesigns.net/
Hover Effects

Egy saját szerzemény:


Üdvözöllek a sötétségben!

Leszáll a nap, s eljön az éjjel,
Magányos árnyék a világomba téved,
Halálra vár a fekete lélek.
Üdvözöllek a sötétségben!

Kóbor szellem, egy látomást követsz,
Elméd kábult, s az erőd véges,
A remény is elhagy, ha nyomodba érek.
Üdvözöllek a sötétségben!

Szikrákat fújjanak forró szelek,
Hevüljön újra kihűlő tested,
Lelkem tüze tisztítson Téged!
Üdvözöllek a sötétségben!

Közelít a nap, s múlik az éjjel,
Búcsúzom Tőled, időmnek vége,
Hajnal előtt haza kell térnem.
Újra várlak a sötétségben.



2009.06.14. Rácz Gergő

Ugyanolyan vagyok, mint bárki más:
Több vagyok, mint aminek látszom. Nem biztos, hogy jobb, de több.

Ha a régi út járhatatlanná válik, mindig akad egy újabb ösvény.



Valószínűleg sokatok szerint ez a profil semmit, vagy legalábbis keveset mesél. Ám, ha mindent elmondana rólam, nem lenne semmi izgalmas az ismerkedésben. Nem de? :-) Ha pedig úgy érzed, ez az írás kevés Neked ahhoz, hogy eldöntsd, érdemes-e felvenni velem a kapcsolatot, javaslom, olvass a sorok között. Nézd a profilt részeiben és egészében, érezd a hangulatát. Sokkal többet tudhatsz meg rólam, mint egyszerű verbális jelekből. :-)

Néhány gondolat:

Kitartó vagy ember, s bátor, mert mindig újratervezel, pedig tudod, elég egy fuvallat, egy aprócska porszem, hogy megint összedőljön mindaz, amit reménnyel és munkával felépítettél.

(Ehhez a gondolathoz egy kis nyomaték valaki más szájából :-) :
)

Tök mindegy, hány évig él a tested, valójában akkor halsz meg, mikor megölöd magadban azt a gyermeket, aki voltál.

Az akar másokon uralkodni, aki önmagán képtelen.

Olykor a legértékesebb dolgok elbújnak a szem elől. Rejtik, másnak álcázzák magukat. Így csak az találhat rájuk, aki tényleg érdemes rá.
Miért? Nehogy kárt okozzanak benne..., vagy vele.
Vannak dolgok, amikre még nem érett meg az emberiség, és talán soha nem is fog, csak egy-egy kósza lélek.

Köszönöm, hogy benéztél! Egészségedre!