A végtelen (?) és eleddig megfejtetlen (??) világűr, a természet szépségei, a könyvekben rejlő tudás, valamint a metálzene. Ezen kívül sok minden, de ez a sok is gyorsan változik. Sajnos kevés olyan dolog van, ami igazán hosszú távon képes lekötni (de azért persze van ilyen).

Életem értelmét, Tündéremet, Rózsámat (Rózsatündér vagy Tündérrózsa? ez itt a kérdés :) ): Orsit, akit 2008. szeptember havának 20. napja óta büszkén Feleségemnek is nevezhetek

---

• Szeretem, vagy inkább szeretném a messzi távol erdős, dombos, hegyes vidékeit, ahova az ember még nem tette le a keze nyomát (bár ilyen hely nem sok van). Azért csak "szeretném", mert nem látok rá túl sok esélyt, hogy ebben az évszázadban sikerüljön kiszakadnom a városi életből.
  
• Erdőkben sétálni, s hallgatni a fák susogását, az avar zörgését, a madarakat énekét, s érezni a természet illatát.
  
• A távoli északot, mert jobb szeretem a hideget, mint a meleget (és még egyéb okokból is...).
• A telet és a havat, mert eltakarja (ideig-óráig) a világot. Igaz, a mai idők hava sem a régi már. Újabban szeretem a tavaszt is, mert sikerült felfedeznem a szépségeit.
• Az éjszakát, mert akkor szebbnek tűnik a világ, a sötétség ugyanis sokmindent képes elfedni. A városok nappali komor szürkesége néha elég lehangoló tud lenni.
• A felhők sokszínűségét, sokféleségét, vonulását figyelni.
• A naplementét az apránként előtűnő csillagokkal, bolygókkal, arany és vörös színű felhőkkel, a közelgő sötétséggel.
• A nagy, villámokkal, égzengéssel és bőséges esővel kísért viharokat, főleg éjszaka, és persze az ablak szárazabbik oldaláról tekintve.
• Vonaton utazni. (Bár, ha a dolgok így folytatódnak, egyszer még átkerül ez a sor a 'nemszeretem'-be.)
• A madarakat változatosságuk és szabadságuk miatt.
• A gombákat (inkább erdőben, mint tányérban). Sajnos a kiszáradó, felmelegedő világ nem kedvez nekik sem.
• A sajtokat bármely mennyiségben.
• A gyertyafényes, illatos estéket.
• Sok-sok párnát az ágyban.
• Nézni a csillagos eget, csillagképeket és egyéb égi dolgokat keresgélni, megfigyelni. Sajnos Murphy úgy véli, vicces dolog mondjuk éppen egy holdfogyatkozás idejére felhőkkel borítani be az eget.
• A hűséget: gondolatokhoz, eszmékhez, érzésekhez...
• Az őszinteséget.
• Az önkritikát.

---

Zene:
A zene világából az ezekhez hasonlókat:

• Amon Amarth
• Arkona
• Bal-Sagoth
• Behemoth
• Blind Guardian
• Children of Bodom
• Dalriada
• Dark Moor
• Elvenking
• Ensiferum
• Equilibrium
• Falkenbach
• Finntroll
• Finsterfrost
• Fjoergyn
• Graveworm
• Haggard
• Moonsorrow
• Nightwish (Oceanborn idejéből főleg)
• Rhapsody (azt a valamikori régit)
• Summoning
• Therion
• Thyrfing
• Tristania (Beyond the Veil korszak)
• Wuthering Heights

---

Könyv:
Leginkább az 1900-as évek előtti magyar történelem, mert akkor még más értékrend uralkodott, más erők hajtották az embereket. Ezen kívül nagyon szeretem Jókai Mór és Jules Verne könyveit, bár utóbbi igencsak szeretett elrugaszkodni a valóságtól. Mostanában némely erdélyi írók is felkeltették érdeklődésemet. Emelett még sci-fi, fantasy, s sok más is. Úgy általában jellemző az is, hogy vonzanak a minél hosszabb, több kötetes könyvek.

Néhény kedvenc:

• Isaac Asimov - Alapítvány trilógia
• Alexandre Dumas - Monte Cristo grófja
• Fekete István - Téli berek
• Gárdonyi Géza - Egri csillagok
• G. Hajnóczy Rózsa - Bengáli tűz
• Henryk Sienkiewicz - Tűzzel-vassal, Özönvíz, Quo Vadis?
• Jókai Mór - És mégis mozog a föld, Kiskirályok
• J.R.R. Tolkien - A Gyűrűk Ura
• Makkai Sándor - Táltoskirály, Sárga Vihar
• R. A. Salvatore sötételf könyvei
• Szergej Lukjanyenko Őrség sorozata

Folyt. köv. Szépen lassan, megfontoltan...

• Ha távol kell lennem a Rózsámtól.
• Ha valaki nem tudja becsülni az életet (minden értelemben).
• Ha valaki nem tudja becsülni a világot, ahova született, hanem minden eszközzel a vesztére tör.
• Alkohol, cigaretta (megkövezni úgysem tudtok), mert egyik sem hozott még semmi jót az emberiség számára. Csak züllést és pusztulást eredményeznek, és rengetegen nincsenek olyan kulturáltsági szinten, hogy eme mérgeket úgy legyenek képesek használni, hogy azzal ne zavarjanak másokat.
  Másként fogalmazva: utálom, hogy bárhová megyek, úton-útfélen arcomba fújják az ocsmány, büdös cigifüstöt. Utálom, hogy ha valahol ki van táblázva, hogy tilos, csak azért is csinálják, és ha kulturáltan szólok, bunkó stílusban válaszolnak, vagy flegmáznak. Utálom, hogy az embereknek nincs annyi eszük, hogy felfogják, hogy semmi, de semmi haszna nincs a dohányzásnak, ellenben szétrohasztják a tüdejüket, s ami még rosszabb, másokét is.
• Ide némileg kapcsolódva: az emberekben a pusztításra, rombolásra való elapadhatatlan hajlamot. Mindegy, hogy tárgy, test, lélek vagy eszme, akár saját maga vagy az egész világ, csak le lehessen rombolni, el legyen pusztítva, tönkre legyen téve. Hogy ez miért jó, azt nem tudom, s tán kevés is vagyok ahhoz, hogy valaha megértsem.
• Nem szeretem, s félem a mulandóság gondolatát. A tudatot, hogy minden, mit teszünk vagy létrehozunk csak időleges, és egyszer úgyis vége lesz, megszűnik. Szeretek/szeretnék alkotni olyat, miről úgy gondolhatom, maradandó, de közben tudom, hogy semmi sem tarthat örökké.
• Az emberek sajnálatosan nagy részének hajlamát arra, hogy a többiek, a világ figyelmének felkeltése érdekében sárba tiporván saját emberi méltóságukat megalázzák magukat, oktalan állatként viselkednek (a hasonlat mondjuk sértő az állatokra nézve, de jobb nem jutott eszembe). Szó szerint bármit megtesznek, csak birtokolják azt a bizonyos figyelmet. Persze az is szánalomra méltó, aki ezt értékeli, akinek mindez tetszik.
• Megvetem a pornográfia minden formáját. Undort keltő, hogy lassan a csapból is ez folyik, hogy mára már szinte dicsőség, ha valaki ezzel foglalkozik, ebből él. Szerintem két (2!) ember testi kapcsolata egyébként is olyan dolog, ami senki másra nem tartozik, s ama bizonyos érzelmek nélkül, pusztán kedvtelésből vagy unaloműzésből csinálni értelmetlen hiábavalóság.
• A felelőtlen, meggondolatlan viselkedést, a következmények teljes figyelmen kívül hagyását.
• Milliók gátlástalan kizsákmányolását néhány hazug ember által.
• Ha valaki a hibáit agresszivitással vagy poénkodással akarja palástolni.
• Amikor valakinek az okoz örömet, ha mást bosszanthat, vagy másoknak kárt okozhat, s közben nem jön rá, hogy az élete éppen így lesz értéktelen és üres.
• A mind gyakoribb "nekem nem jó, másnak se legyen az" hozzáállást.
• Ha olyan döntést hozok, amit később megbánok, és azt, hogy ez sajnos nem ritka.
• Ha lusta vagyok.
• Hogy általában akkor nem tudom befogni a számat, amikor a legnagyobb szükség lenne rá.
• Ha valami a (száz)huszadik próbálkozás után sem működik, azaz amikor Murphy törvényei folyamatosan érvényesülni látszanak.
• A reklámokat, mert értelmetlenül vesznek el rengeteg időt az emberek életéből.
• A kereskedelmi rádiókat, mert elzárják az embereket a jó zenéktől (értsd: pl. a metálzenétől) és az értelmes gondolatoktól. Cserébe esztelen barmok ostobaságait hallhatjuk tengernyi reklámmal. Tudom, most jönne a válasz, hogy nem muszáj hallgatni. De sajnos sok esetben igenis muszáj, nincs választásunk. Persze védekezni így is lehet, pl. saját zenelejétszóval, de azzal is csak a bajok jönnek, mivel egyrészt egy falat emel az ember köré, kizár mindent és mindenkit, másrészt rengetegen nincsenek tisztában vele, hogy egy bizonyos hangerő fölött már a többiek számára zavaró a dolog. Sajnos az önzés, az "én" fontosságának mindenek fölé emelése itt is érvényesül ezernyi más élethelyzethez hasonlóan.
• Az informatikát, mert bár csodákra képes, és munkát ad, mindig valami váratlan dolgot produkál, amire nem számítunk. (Mentem volna inkább csillagásznak...)
• A nyarat, mert akkor meleg van. Mennyivel egyszerűbb télen. A hideg ellen könnyebb védekezni, mint a meleg ellen, nem?
• A szelet, ha hátulról fúj.
• A túl sok vagy túl kevés lábbal rendelkező állatokat, legalábbis akkor, amikor váratlanul bukkannak fel. Tisztes távolságban még elviselem őket.
• Nem szeretek arra gondolni, hogy a nem szeretem lista lényegesen hosszabb lett a szeretem listánál.

---

• Aki utazott éjjel két nagyváros között kivilágítatlan úton, biztosan találkozott azzal a látvánnyal, ami a városhoz közeledve tűnik fel az égen. Arra a halvány derengésre gondolok, ami már messziről látszik, s amit a városi fények okoznak. Elnyomják az ég sötétjét, helyette valami vöröses színt adnak neki. Ha jól sejtem, ez is a fényszennyezés egyik fajtája. Sajnálatos jele a túlzásba vitt, és nem megfelelően kialakított közvilágításnak.

Néhány idézet:

Egy csillagász könyvből:

"Függetlenül attól, hogy a vég a fagy, vagy a "nagy reccs" miatt következik be, tény, hogy a világegyetemben megszűnnek az élet feltételei. Így tehát kijelenthetjük, hogy a tudat megléte az univerzumban csupán átmeneti, és a kezdetektől halálra van ítélve."

(Ijesztő, nem? Csupán abban bízhatunk, hogy az univerzum tartogat még olyan titkokat, melyeket jelenlegi tudásunkkal nem vagyunk képesek fölfogni, és végül kiderül, hogy az élet megjelenése a világban nem volt hiábavaló és, hogy létezik egy más jövő is.)

---

"Közelgett a kezdetnek a vége. Egy láthatatlan kéz vonul végig Magyarország térein, s letörli onnan a török hatalmat, mint avatag írást, melyet nem érdemes olvasni az utókornak. Pedig milyen mélyen hitték azt bevésni, midőn a nemzet szívéig bevágták a betűket!"

---

"A tűzhelyen az előbb még pattogott a tűz, a kutyák az ajtó előtt motoztak, és bent lépések koppantak a padlón... de most csend lett, csak a harang simogató szárnyalása lengett a levegőben, s a három embernek kimondhatatlan, leírhatatlan békesség szállt a szívére. És ebben a döbbent csendben most már nem lehetett tudni, hogy honnan jön a harangszó, mert ott volt mindenütt, mint a szél orgonája az erdők felett, ott volt a kunyhóban és a havas berekben, hómezőkön, kívül és belül, nem kérdezett semmit, nem mondott semmit, csak volt - talán kezdettől fogva, mint a jóság simogató örök vágya, hogy elmúljon, ami rossz, épüljön, ami rom, gyógyuljon, ami seb, puhuljon, ami harag, olvadjon, ami fegyver, s ne szálljon soha harangszó a bosszú és fájdalom üszkei felett... ne szálljon sehol a világon."

"A szobában halkan lélegzett a csend, az ablakot végigsimította egy-két hópehely, a gerendák pattantak néha, a tűzhelyen összeomlott a zsarátnok, de belülről ebben a pillanatban nem nézte senki, hogy a felhők kaptárából rajzani kezdett észak és a magasság sóhajtóan csendes, százmilliárd fehér, puha csillaga."

---

"-Ülj le ide mellém - mutatott a padra az öreg -, innen nézve békés a világ és jólesik a szemnek. Látod az öreg sast ott a tó felett? Olyan büszkén kereng, mintha az övé lenne a világ. Ha megéhezik, halat fog magának. Nincs kitől félnie. De lassanként az ő ideje is lejár. Emberek jönnek hamarosan, újféle emberek, csordástól, s lerágják a föld színéről ezt a békességet, mint ahogy annyi más helyen megtették már. Változik a világ."