Érdeklődési kör :

Lássuk csak.

Zene, művészetek, diplomácia, politika, emberek, űrkutatás, számítástechnika, és gyakorlatilag minden. Kivéve a brazil, argentin, mexikói, magyar, stb... szappanoperasorozatok.

Komolyra fordítva a szót: érdekelnek az emberek. Az emberi kapcsolatok valójában lenyűgöznek, legyen az szerelem, szeretet, gyűlölet, bárminemű érzelem. A barátaim mind számíthatnak rám - és számítanak is. Ezt talán pontosan ennek köszönhetem: egyszerűen érdekel, mi történik velük.
Ígyhát a második: a barátok. A legtöbb élményt nekik köszönheti mindig az ember. Ha úgy is érzed, nincs senki, akit Te érdekelnél, vagy akire számíthatsz, mindig jön valami "ismeretlen" és leül veled. Csak úgy. Beszélgetni. Vagy megnézni egy filmet. Hallgatni a zenét. Vagy a csöndet. Csak ülni, és érezni a másik ottlétét. Mindegy, hogy ez az ember milyen nemű. Csak legyen barát...
Érdekel a zene. No nem az egyszerű, rádióbólisszóló-mainstream-szarság!!! Sokkal inkább az, ami az egyszerű, buta, valóságsókon nevelkedett és fókuszfüggő droidoknak semmit nem mond. Sajnos... Tengernyi olyan együttes zenéjét hallgatom, akikről egy "átlag halandónak" fogalma sincs, hogy létezik egyáltalán. És mégis van. Alkot. Tevékenykedik. Zenét ír és érzelmeket csihol - a szívekből. Mindegy, hogy electro, punk, reaggee vagy goa, lényeg, hogy szóljon valamiről... Valakinek... Bárkinek, aki megérti. Akit érdekel. Aki nyílt az újra, a szépre. Vagy a csúnyára. Aki nem érti a zenét, az is jó. Legalább elgondolkodtatja. Zúzhat, höröghet, csalhat könnyeket a szemekbe vagy düböröghet, csak szóljon. Indítsa be a fantáziás, az érzelmeket mozgassa meg és idézze fel azokat a régi szép emlékeket... Egy jéghideg sört a vízparton. Az első csókot. Az első szerelmi csalódást. Egy mosolyt. A szivárványt, a napfényt egy lány haján, egy elrontott házibulit, egy elképesztő cinetrip-vetítést, egy országot, ahová a vágyaink járnak nyaralni... Bármit.

Lényeg, hogy a zene szóljon, így segítve az új barátságok és szerelmek létrejöttét.

Mint már kiderülhetett, a zenét.
A fényeket.
Az illatokat.
A családom.
A barátnőmet.
És még annyi minden mást.


A szerelem érzését, azt, amikor megremegsz, mert a nyakadba bújt Ő... Azt a kis hamis és kacér mosolyt annak a lánynak az arcán, akivel szemeztél akkor nyáron... A tenger morajlását reggel, a hosszú éjszakai sétákat kettesben, az első csók ízét, az első szerelem emlékét, Jamaicát és Spanyolországot, a Föld valamennyi népét és kultúráját, annak szokásait, a sablonos embereket, akik ki akarnak törni unalmas gyémántkalitkájukból, a hideg sört, a melange-kávét, mellé egy cigarettát, azokat, akik felvállalják, hogy milyenek... Azokat, akik mernek "NEM TRENDIK" lenni és nem úgy kinézni, mint valami tévésztár, azokat, akiknek vannak álmaik és vágyaik, amiket ki is mernek mondani, azokat, akikkel jókat lehet beszélgetni az élet apró-cseprő és nagyobb dolgairól is, a csendet, az éjszaka fényeit, a gyerekeket, az éjszaka sötétjét, az öregeket, Hundertwasser és Gaudí elképesztő műalkotásait, Robert Merle és Franz Herbert könyveit, a zenét, a zenét, a zenét, az Amerikai szépség, a K-Pax - A belső bolygó, a Macskajaj, a Macskafogó, a Blöff, a Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső, az Elveszett gyerekek városa, a Kontroll, a Rózsa éneke, a Piszkos tizenkettő című filmeket, Alistar McLaine könyveit, Hellert, Moldovát, Poe-t, Baudlaire-t, Babits-ot és Kosztolányit, a zenét, a zenét, a zenét... Bob Marleyt, Che Guevarat, azokat, akiknek vannak elveik és álmaik, és hajlandóak érte harcolni... És végül: a barátaimat.

Mint már kiderülhetett, a zenét.
A fényeket.
Az illatokat.
A családom.
A barátnőmet.
És még annyi minden mást.


A szerelem érzését, azt, amikor megremegsz, mert a nyakadba bújt Ő... Azt a kis hamis és kacér mosolyt annak a lánynak az arcán, akivel szemeztél akkor nyáron... A tenger morajlását reggel, a hosszú éjszakai sétákat kettesben, az első csók ízét, az első szerelem emlékét, Jamaicát és Spanyolországot, a Föld valamennyi népét és kultúráját, annak szokásait, a sablonos embereket, akik ki akarnak törni unalmas gyémántkalitkájukból, a hideg sört, a melange-kávét, mellé egy cigarettát, azokat, akik felvállalják, hogy milyenek... Azokat, akik mernek "NEM TRENDIK" lenni és nem úgy kinézni, mint valami tévésztár, azokat, akiknek vannak álmaik és vágyaik, amiket ki is mernek mondani, azokat, akikkel jókat lehet beszélgetni az élet apró-cseprő és nagyobb dolgairól is, a csendet, az éjszaka fényeit, a gyerekeket, az éjszaka sötétjét, az öregeket, Hundertwasser és Gaudí elképesztő műalkotásait, Robert Merle és Franz Herbert könyveit, a zenét, a zenét, a zenét, az Amerikai szépség, a K-Pax - A belső bolygó, a Macskajaj, a Macskafogó, a Blöff, a Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső, az Elveszett gyerekek városa, a Kontroll, a Rózsa éneke, a Piszkos tizenkettő című filmeket, Alistar McLaine könyveit, Hellert, Moldovát, Poe-t, Baudlaire-t, Babits-ot és Kosztolányit, a zenét, a zenét, a zenét... Bob Marleyt, Che Guevarat, azokat, akiknek vannak elveik és álmaik, és hajlandóak érte harcolni... És végül: a barátaimat.

Azt, hogy egész jó kis profilom volt, és valami számomra ismeretlen okból törlődött.

Most újra kell csinálni.

Profil under construct.

Sok munka, sok idő.

Talán februárra meglesz.