Zene

ma
The Moon and the Nightspirit
Faun
Dunkelschön
Blackmores Night
Eivor Palsdottir
Nebelhexe
Hagalaz runedance
Inkubus sukkubus
Immediate music (Globus)
Valravn
Omnia
Vrelo
Stellamara
Euzen
Zywiolak
Studio Alektik
Dikanda

régen
Pain of Salvation
Apocalyptica
Blind Guardian
Guano Apes
Symphony X
Beyonde Twilight
Therion
Luca Turilli
Rhapsody
Linkin Park
Tristania
After forever
Velcra
In extremo
Kamelot
Wendigo
Stonehenge
Trans-Siberian Orchestra
István a király
JC Superstar



határeset
Rammstein
Xandria
Evanescence
Tenacious D
Gogol Bordello
Flight of the concords
Yava
Vodku
Leningrad
Corvus Corax
Magyar Posse
Angtoria
Emil RULEZ
En Vogue
Gutenberg halott
Tom Waits
Nightwish
Lordi
Belga
Cseh Tamás
Kaláka
Helium Vola
Napra


Film
Bibliothéque Pascal
A Tanú
A tizedes meg a többiek
The prince of Egypt
Fehér tenyér
The Nightmare before Christhmas
Mrs Henderson presents
E la nave va
Amarcord
Konyec
Üvegtigris 1,2,sok
Királylány a feleségem (1953)
Az örökség
Cyrano de Bergerac (1950)
Sörgyári Capriccio
Goodbye Lenin!
Legényanya
Amadeus
Szerelem
Gengszterek fogadója
La vita é bella
Train de vie
Szaffi

Vizuál


Scossa
LFG
Digger
Ursula vernon
Stephanie Pui-Mun Law

A holdat (ha dagad, ha fogy, ha sarló, ha tele) az eső illatát (földdel, avarral, betonról, poros országútról) gyalogolni, a mohát a rücskös fakérgen, az éjszaka csendjét, a napfényt, a nagy tereket, a vizet, az őszinte nevetést, ha ismeretlenek visszamosolyognak, régi iratokat (dédapám keresztlevele, századfordulós újságok, nagyanyám gimis naplója) egy szuszra szomjasan lehajtani 3 deci tiszta vizet, barátságos részeg csövesekkel beszélgetni, a friss, ropogós kenyeret, jobbra menni, mert arra tetszik, stoppolni, balra menni mert arra tetszik, a szelet, ha belekap a hajamba, a víz hangját és szagát, nagyapám végenincs monológjait, a finom sajtokat, a kovácsoltvasat (kapu, csillár, gyertyatartó, hajlított patkószeg) haladni valamerre, amikor pénzt találok a földön, a gyertyalángot, a farmert, szabad levegőt, a családom idegesítő dolgait, a jó történeteket giccs nélkül, a dejavu-t, énekelni fennhangon (utcán, erdőn, lakásban, járművön, víz alatt), felfedezni egy várost, a csavaros észjárást, maxon a hifit, ha elárasztja a budai rakpartot a Duna, meztelenül úszni a Balatonban, a segítőkész idegeneket, kézenfogva nyugdíjasokat, a barátaimat, koncert után hazafelé sétálni hajnalban, a villamost, azokat a bizonyos pillanatokat, minden tábortüzet (szalonnával, kenyérrel, füsttel és ciripeléssel, legvégül a lohadó parazsat) meg az összes elveszett túristát, akit valaha útbaigazítottam.

A hajnali madárrikácsolást, a bagófüstöt, a szárazságot, a türemetlenséget, a túl rövid és egyszerű utakat, ha kényszerítenek, a dilettáns fedezzetekmárfel magatartást, ha valaki azt hiszi mindent tud a világról, ha nem akarnak megérteni, ha nem tudok valakit megvígasztalni vagy felvidítani, ha meg akarnak győzni róla, hogy "ez a világ így szar", a fekete-fehér világképet, az igen-nem válaszokat, a sört (kövezzetek meg), ha valaki nem őszinte magával (nekem lehet orrba-szájba hazudni, ha muszáj), ha az emberek nem figyelnek egymásra, a másik életmód megvetését, a mindennek nekikoppanó májusi cserebogarakat, és hogy a csoki hízlal.

Életem első fizetéséből hifit vettem, a másodikból festményt, a ruháim legtöbbje viszont turkálós. A bioritmusom nem tudom képes lesz-e még a normál kerékvágásba visszaállni. Este aktívabb vagyok, ha nem figyelek oda 4-5 körül fekszem, és képes vagyok 12 órákat aludni, vagy éppen 0-t is, ha jó okom van éjszakázni, bár nem szeretem, ha kimerült vagyok.

Rendszerezett rendetlenségben élek, a káosz sosem hiányzik, de mégis idegesít, ha a konyhában nincs annyi hely, hogy felvágjak egy kenyeret. Csapból iszom a vizet és a nadrágomba törlöm a kezemet. A hajam hosszú és mindig ki kell szedni a lefolyóból, mellesleg ki lehet fésülni, csak fölösleges, mert sok energiámba kerül és 10 perc múlva úgyse látszik. Kétféle növény marad nálam élve, a szárazsságtűrő és a vízben ázó.