Hát ez igen tágas...
A csillagászat, a tudomány, az új felfedezések. Kiskoromban jóanyámék mindig azt hitték tudós vagy kutató leszek de sajnos nem vagyok a tanuláshoz elég kitartó és még mindig nem tudtam eldönteni,hogy mi az ami annyira érdekel hogy egy egész életre le tudna kötni... Irigylem azokat az embereket akik fanatikusan tudnak valami iránt érdeklődeni... bármi iránt... Én inkább csapongok és arra figyelek ami éppen ideig-óráig le tud kötni... Ezért sokszor érzem úgy hogy csak úgy értelmetlenül élek bele a világba... De remélem egyszer végre megvilágosodok... Végülis időm van még :)
(Azthiszem kitaláltam mi akarok lenni és neki is álltam megvalósítani...)

*az alvást(min. 8 de inkább 9-10 óra:-))
*a zenét , nem tudnék nélküle élni (főleg az alternatívabb zenék, partyn inkább a minimal és a deep mozgat, de néha d&b-n is előfordulok de mindent meghallgatok ami jó, pl jazzt amikor olyan hangulatom van,meg persze azért néha a "régi" zenéimet is :))
*a kígyókat
*a cicákat, főleg Prézlit, aki elveszett, de megkerült. ...és végül meghalt mérgezésben :.-(
*a jó könyveket minden mennyiségben, főleg a kissé szarkasztikus, cinikus, de éppen ezért érdekes humorral átszőtteket (Vonnegut (kedvenc), Csáth, Marquez, Pratchett, Feldmár, Ende, Gaiman, Douglas Adams, Wass Albert stb...)
*a jó filmeket ...azokat amiken el lehet gondolkozni, de van amikor éppen a hülye filmekhez van csak agyam (pl.Tim Burton filmek stb...)
*a sült gesztenyét
*a mogyoróvajat
*a fagyasztott ribizlit amikor még jeges :)
*a mézeskalácsot és minden egyéb mézes ételt
*kirándulni
*a gumicukrot
*a színeket ... most éppen a fűzöldre és a ciánkékre vagyok rákattanva...

és még biztos sok mindent...

×HTML××HTML× ×HTML×
*az emberi hülyeséget
*a tömeget
*a hideget
*a kishitűségemet
*a beszűkült embereket
*a fehér csokit
*a spenótot
*amikor elborít az az érzés, hogy minden felesleges, semminek nincs értelme, úgyis mindegy mit teszek, úgysem lesz jobb a jövőben és soha nem bírok megküzdeni vele, és egyre lejjebb húz magával -.-
*hogy az időjárás határozza meg a hangulatomat, sajnos szó szerint

"A szerelem önmagában tudattágítás: az a pszichedelikum, amitől a dolgok hirtelen megtelnek jelentéssel, ami színtelen volt, az színes lesz, ami íztelen, az ízes, a rutinosan ismétlődő unalom mögé kérlelhetetlen következetességgel beeszi magát a gyermekkor játékos izgalma, a világban betöltött helyünk magától értetődő EKG-ritmussal pulzál a kozmikus véráramban."

Pesszimista vagyok sajnos nagyon is, bár a képek nem ezt tükrözik, és emiatt hiszik néhányan azt, hogy pozitív ember vagyok... nos nem. De ez egyfajta színterápia akar lenni nálam, hogy hátha mégis egyszer pozitív leszek :) szeretnék ilyen színes és vidám lenni.


"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen."



Galéria2005

Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.
/Szabó Lörinc/