Időről - időre az új, szinte minden téren. Írnék változást, azonban inkább a hangsúly tolódik át, így gyűlnek bennem s körülöttem hangulatok, semmiségek - értékek különböző csillámai és a számomra vonzó létezők.
Kisebb függőségek, letisztítva tartás, kaotikus rend.
Ikonszerű karaktertípusok, függetlenül attól, hogy pixelből formálták őket vagy másfél évtizede a barátaim - stabilak, fejlődnek, finoman váratlanok, megnyugtató és inspiráló egyszerre velük lenni, rájuk gondolni. Klasszikus és plasztik, futurisztikus, megszerkesztett szépség. Haute couture, stílusosság, széles látókör esztétikában is, imádom a felszínt [mély tartalmat már eleget kaptam és adtam, untat, fáraszt, ha mást nem tudnak mellette felmutatni. az csupán egy elhagyhatatlan alap]. Minden nap jelmezt és összedobott személyiségjegyeket viselni, elvetni az egyéniség ötletét.
Marketing, reklámszervezés, PR, médiaszédítés - ha már. Saját eszközeivel 'undergroundabb' értékek felé csalni a mainstreamet [s talán, főleg a tudattágításra gondolva vice versa], hiszen nagyon undorító és kényelmetlen ekkora szakadékkal élni. Gazdaság, mert imádom az összefüggéseit.
Valamelyest zene anélkül, hogy komolyan venném. Hatóanyagok, bármihez. Színház, bár a kortárs alterségek térhódításától a falat kaparom. Klasszikus algebra és zárt [persze, hamis. attól még működő] rendszerek, amiért alapból nem tudnék gyakorlatiasság nélkül életet szervezni, átlátni. Meg írok, fotózok, táncolok, rajzolok, tervezek, embereket terelgetek összefogva, építek, modellkedek, butítok is tudatosan vagy szétesve, sőt, ha úgy adódna, minderre vállat vonnék.

Hogy mindig magammal lehetek. Egyszerűen elégedetté tesz, s ez gyakorlatilag mindent jelent.

A tartós, látszatszabadságomban korlátozó felelősséget. Türelmetlen vagyok mindenhez, ami nonprofit és/vagy erőltetetten elnyújtott, de a negatív érzések közül csak a tehetetlen dühvel élek, minden más édessé alakul egy abszurd csavarral.
A sznobság mesterkélten húzott vonala pedig elhatárolja tőlem az unalmas, ízléstelenül klisés, önállótlan és rosszindulatú senkiket, így miért gyűlölnék?

()

[Fuck the world with a gun and a broken blade.] ˙˙˙˙˙

Pillanatnyilag cigiszünetet és napéjegyenlőséget várok, majd őszt, mrr. Hogy írhassak, hogy ne másokon múljon. Párizsi éjszakát, talán egyedül egyszer. Hangtalanul, gazdagon...

És ha nem jön, igazából nem fájhat. Van több terv, az én dolgom, váltok, nem érek rá. Olyan könnyű, olyan élvezhető így.