A barátaimat. Szerencsés vagyok, mert akad belőlük a kellő mennyiségben. Ők azok, akik miatt érdemes felkelni akár még egy álmos, szemerkélő esős csütörtök hajnalban is. Ne várjatok tőlem katalógust ezekről az emberekről, vagy ennél hosszabb ódát a hozzájuk való ragaszkodásomról - szerintem teljesen felesleges.

Rajongok a szálkás bajszú, hegyes fülű háziállatokért (macskák). Jó, igazából az ízelt/nagyon büdös/szimplán undorító fajta jószágok kivételével minden állatot csípek.

Azokat a vicces mellékvágányokat és kerülő útvonalakat az élet ösvényén, melyek hozzájárultak ahhoz, hogy az legyek, aki.

A színváltós szemem :D Rettegjetek, ha zöldre vált, mert olyankor van az, hogy támadt valami ön- és közveszélyes ötletem :P

Táplálkozni, bár a legtöbben a "zabálás" szót használnák az étkezéseimre - sokat, jót, gazdagon fűszerezettet, olyanak szeretem a kajámat amilyennek a napjaimat is ;)

Egy borzongató érintés, forró légfuvallat a bőrön, vagy egy kötöttségektől mentes éjszaka. Egy alapos masszázs, vagy csak egy baráti ölelés - avagy: szeretem a testiséget, akár vágyat, akár összetartozást, törődést fejez ki. Ugyanakkor itt erősen korlátozott, hogy kinek engedem, hogy hozzám érjen, de gondolom ezzel mindenki így van.

Leülni egy jó kávéval és finom dohányból töltött cigarettával valami kényelmes ülőalkalmatosságba. Hedonista vagyok :)

Jó fej emberekkel poharazgatni, biliárdozni, vagy más botorságokkal tölteni az időt.

Azt, hogy akárhányszor esek a képemre, mindig megrázom magam és fölkelek. A küzdelem jó. Az elszánt hülyeség pedig tapasztalataim alapján képes legyőzni szinte a fizikai törvényszerűségeket is, ahhoz pedig nagyon jól jön ez a tulajdonság :)

Hadonászva anekdotákat mesélni :) Igazából mindent csúcsra járatva szeretek végezni. Mondtam, hogy szeretem a fűszereket - a hétköznapok fűszere pedig a szenvedély - legalábbis számomra. Eegen, én vagyok az az alak, aki képes nekilátni csütörtök hajnalban a legjobb rántotta elkészítésének.

... és még sok más, majd idővel bővítem a listát.

Eléggé csipkelődő természet vagyok, bár ezzel nincs problémám. Viszont mivel nekem ilyen trollbőröm van, ezért teljesen immunis vagyok mindenféle rejtett, burkolt gesztusra és effélére - tehát napi szinten bántok meg nekem fontos embereket anélkül, hogy erre bármiféle okom lenne, vagy szándékomban állna ilyesmi. Tényleg bocsánat. Ugyanakkor felesleges és hülyeség is bármiféle módon szavamat venni, hogy a jövőben jobban fogok figyelni az apró jelzésekre, nem fogom ezt mintegy varázsütésre megtanulni. A szavakból viszont értek, és nem sértődök meg, ha rámszól valaki, hogy éppen fogtam a képzeletbeli határvonalat, megerőszakoltam análisan, abortáltam élete szerelmét és eladtam az ukrán tejmaffiának. Igen, ez viszont egy célzás :D

A csúcsra járatás, szenvedélyesség meg satöbbiről vallott elveimmel meglehetősen ellenkező módon lusta vagyok, mint az állat. Időnként rámtör a nihil, kihuny a tűz, és akkor aztán képtelenség bármiféle cselekvésre bírni.

Hazugság, füllentés, féligazságok - legyen bármily nemes a cél, nem tartom elfogadhatónak. Persze nem arra gondolok, mikor az ember válogatott baromságokkal traktálja az őt hajnali kettőkor leszólító embert, vagy azt mondja az aznapi negyvenedik csövesnek, hogy nincs cigije - de a barátságba, haverságba, bármibe az ilyesmi már nem fér bele. Ha valakihez kötődöm valami miatt, és rájövök, hogy átvert valamiben, akkor nem fogom ezt az orrára kötni, de akármilyen indoka is volt rá, megbántódom, és nehezen fog menni a jövőben megbízni benne. Ja igen, és természetesen onnantól kezdve már rám se érdemes alapoznia az illetőnek, mert ingatag lesz az a támasz ;)

Rühellem, ha valaki, akinek erre nem adtam zöld utat, megpróbál ellátogatni piciny lelkem legmélyebb bugyraiba - azért vannak ott a dolgok mélyen, hogy ott is maradjanak. Meglehetősen nyílt ember vagyok, ha valamit nem tálalok ki, akkor arra nyilván okom is van, nem?

Hasonlóképpen utálom, mikor egyes emberek - esetleg olyanok, akikkel épp akkor találkoztam először - megpróbálnak beleszorítani a saját világukba, meggyőződve arról, hogy más emberek számára is csupán az jelentheti a boldogságot, ami nekik. Napokra képesek elrontani a kedvem, mert az ilyen beszélgetések után hosszú ideig képes vagyok lamentálni azon, hogy most akkor kinek is lehet igaza, pedig a válasznak egyértelműnek kéne lennie...

Az önsajnáltatást

Az ügyeletes kóbor macska szerepkörének elvállalása.


A profil tovább- és átírása. Egyelőre ennyire futotta a kezdeti lendületből, elnézést :)
Tudom azt is, hogy per pillanat a szöveg még nehezen olvasható, de ezt orvoslom hamarosan.
Szóval: