Nem érdekel semmi. (Ezt is loptam.)

Bret Easton Ellis
Viktor Pelevin
Chuck Palahniuk
William Gibson
William S. Burroughs
Don DeLillo
Thomas Pynchon
Thomas Bernhard
Irvine Welsh
Alex Garland
Erlend Loe
Borges, Kafka, Lovecraft
Sokan mások

Öntudat, erő, ész (de jó lenne, ha lennének)

Tehetség (dettó)

Errefelé abszolúte mainstreamnek számító zenék, filmek

Kicsit kevésbé mainstreamnek számító rpg-k (lehet ideképzelni a kétoldalas listát; nem sokat mondana, attól tartok)

Amikor a hatodik óra Quake után megmoccan a szoba sarka

Írás, olvasás

Alvás

Csirketánc

Beavis & Butt-head

Időnyújtás

Példaképek (a fentieken kívül):

Pinhead
Daria
Wrack
Kicsi Alex
Henry Rollins/Pat Bateman

(Mindenki olyan örömökkel él, amelyeket elérhet - csöves kannásborral, geek géppel, sokan mások sokan mással.)

Hústest (nem hiszem el, hogy kiküszöbölésében még mindig csak itt tart a tudomány, XXI. század, persze, kenjék a hajukra)

Érzelmek (mintha bármit tehetnék, haha)

Isten, haza, család

Zokni szandállal

Hit, remény, szeretet

Alacsony költségvetésű pornófilmek

Hideg, köd, takony

Vallás (egy-két, a lét kényszere vagy a Teremtő pökhendisége ellen tiltakozó protesztmozgalmat leszámítva, mint pl. buddhizmus vagy a La Vey-féle utazó nagycirkusz)

Tompaagyúság, főleg, ha magabiztossággal párosul (bár ez egyik szinte mindig a másik következménye)

Hogy nagyon sok minden érdekel, amihez túl tehetségtelen vagy túl tompa vagyok - vagy ha egyik sem, akkor túl halandó

Öntudatra ébredni minden reggel

Alkohol, cigifüst

Bármely könyv, ha címében szerepel a "Toszkána" szó

Időfogyás

Mottó:

Mindenki rettegve gondol a mások véleményére, de csak kevés embernek van akkora balszerencséje, hogy valóban megismerje ezeket a véleményeket. Mindnyájan paranoiásak vagyunk, utáljuk magunkat, és fejünk felett lebeg a végzet, mégis csak az írókkal és más exhibicionistákkal közlik a róluk szóló szörnyű igazságot. Az egyszerű emberek sose tudnak semmit. Gyanakszanak, de nem tudnak semmit. Múlnak az évek. A kutya nem törődik velük, a kutya nem tartja számon őket. Meghalnak. Elfelejtik őket. Én, Richard Everett, szintén meg fogok halni, és el fognak felejteni, és soha nem tudom meg az igazságot magamról, ha van egyáltalán "igazság", így hát...
Így hát kiagyaltam néhány igazságot. Tegnap este agyaltam ki.

És ami jön:

Azt hiszem, kiirthatatlanok. Az élet megy tovább, egyre lármásabb és lármásabb lesz, miközben én egyre csendesebb és csendesebb leszek, és egyre jobban nyomaszt ez a sok normális, lármás, egészséges ember körülöttem, az ép fogakkal teli nevető szájak, az elbűvölően dagadó bicepszek.

The planes kept crashing in slow motion, followed by countless roaming shots of the wreckage, and the same random views of the burned, bloody carnage, weeping rescue workers retrieving body parts. I started using Oscar de la Renta men’s deodorant, which gave me a slight rash.

Most úgy tűnik - gondolta -, hogy nem lehet semmi rosszabb annál, mint ami velem történik. De aztán végigjárok néhány szintet, és épp ezt a napot fogom visszasírni. És úgy fogom érezni, hogy volt valami a kezemben, magam sem értem, micsoda - fogtam, fogtam, aztán elhajítottam. Uramisten, hogy milyen szörnyű lesz minden később, hogy képes legyek visszasírni azt, ami most történik... És ami a legérdekesebb: egyfelől egyre értelmetlenebb és rosszabb az élet, másfelől meg abszolút semmi sem változik. Miben is reménykedem? És miért kelek fel minden reggel, és megyek valahová? Hiszen rossz mérnök vagyok, nagyon rossz. Egyszerűen nem érdekel ez az egész. Vérfarkasnak is rossz vagyok, és hamarosan egyszerűen kirúgnak, és tökéletesen igazuk lesz.

There wasn’t a clear, identifiable emotion within me, except for greed, and possibly, total disgust. I had all the characteristics of a human being – flesh, skin, blood, hair – but my depersonalizaton was so intense, has gone so deep, that the normal capacity to feel compassion has been eradicated, the victim of a slow, purposeful erasure. I was simply imitating reality, a rough resemblance of a human being, with only a dim corner of my mind functioning.

Csak maguknak, egészséges embereknek van szükségük barátokra. Állandóan rohangálnak, fűnek-fának telefonálnak, rengeteg az energiájuk. Nekünk, betegeknek és őrülteknek azonban semmi energiánk. Megszabadultunk tőle. Nincs szükségünk senkire, jól megvagyunk a saját testünkkel, köszönjük szépen. A halálról elmélkedünk, és arról, milyen kellemes lehet egyszer és mindenkorra megszabadulni mindenkitől, sőt megszabadulni a tőlük való megszabadulás vágyától is, egyáltalán mindenféle vágy vágyától.

Kicked back on the big ceramic snail shell, I read:

I love Seth Thomas so much I have to destroy him. I overcompensate by worshiping the queen supreme. Seth will never love me. No one will ever love me again.

How embarassing.
Give me needy emotional whining bullshit.
Flash.
Give me self-absorbed egocentric twaddle.
Christ.
Fuck me. I'm so tired of being me. Me beautiful. Me ugly. Blonde. Brunette. A million fucking fashion makeovers that only leave me trapped being me.
Who I was before the accident is just a story now. Everything before now, before now, before now, is just a story I carry around. I guess that would apply to anybody else in the world. What I need is a new story about who I am.

FÓRUMINFÓ-MÚZEUM

Az évek során számos, szellemesebbnél szellemesebb mottót használtam, a dolgok természetéből adódóan azonban nem lehet mind fenn egyszerre, ám ennek ellenére sem szeretném, ha egy is elsikkadna. Lent tehát felsorolom mindet, ami eszembe jut, többé-kevésbé a megjelenés eredeti sorrendjében.

Sponges never have a bad day

Termelj/fogyassz/szaporodj/dögölj meg

All we ever wanted was everything

Vágási Feri beszáll az internetbe

Tombol a tigrismintás izompóló

Fogd meg a botkormányom, Májkül!

Erőltetett mosoly

Hé, köcsög! Még mindig nincs plazmatévéd?

Érző lelkű, intelligens faszfej vagyok, tehetségéhez mérten kellő mértékben megalázva

Bekapta a magnó a Michael Bolton-kazettámat

Ich habe Sauerkraut in meiner Lederhose

Ennél azért mintha több lett volna... Ha bármi felmerül, azonnal közzéteszem.