" Grandsailles szeme az egyik újsághirdetésre meredt, ami a repülés fejlődését dicsőítette. A repülését, aminek jóvoltából a világ egyre inkább összezsugorodott, és végül már olyan kicsi lett, hogy egy emberi kéz két ujja közé lehetett csippenteni. Nem volt nagyobb egy átlagos vitamintablettánál.
Miccsoda aberráció!, gondolta Grandsailles elbizonytalanodva. A reneszánsz géniuszai - Raffaello, Leonardo, Michelangelo, a kiválasztottak, akik ujjuk hegyével talán elérhették Istent - kozmogóniájuk segítségével a mennyországgal szerették volna kiegészíteni a világot. Ám a modern kor, ez az iszonyatos, mechanikus civilizáció a földgolyót pirulává akarja lekicsinyíteni, aminek már nem is lesz több jelentősége, mint valami hashajtónak. Az ember végrehajtotta "nagy" hőstettét:
egyetlen nap alatt háromszor repülte körbe a Földte. És akkor mi van? Ebből még baj lehet! Mikor fogja valaki felfedezni, hogy a legnagyobb elmék, köztük Pascal is, felfogták: az emberi tudás azonos a képességgel, hogy valaki a távozás utáni vágy nélkül is bent tud maradni egy szobában? És mindig ugyanazok a dolgok, ugyan azok a képek ismétlődnek, de egyre unalmasabban, egyre közönségesebben. Ugyan azok az arcok: a filmcsillagok állandósított, egyforma érzékisége. Ugyan azok az orosz balettek... De az újak még rosszabbak! Régen, Gyagilev idejében az emberek még tudtak táncolni, a tündérek kecsességével lebegni. De ma? Félelmetes, új stílusokat fedeztek fel - Grandsailles New Yorkban már látott ilyen előadást -, amiben a néző táncosok helyett olyan embereket láthat, amilyenekkel a sarki fűszeresnél is találkozhat. Óvatos léptekkel sétáló lényeket, akiknek egyetlen céljuk az, hogy lábukat ne trágyára tegyék.
Grandsailles belelapozott egy képes magazinba: kemény, vörös, kissé szétnyitott ajkak és mindig ugyan azok a mosolyok, a magnéziumrobbanásban csillámló fogak. Egy tolldíszes, varangyos békának álcázott harcos kókusztejet önt egy szakállas, félmeztelen kanadai katona kopasz fejére, akinek zokniját egy pár kifogástalan, vadonatúj harisnyakötő tartja. Egy plébános arcú nő széttör egy üveg pezsgőt valami csatahajó orrán... "