x ∈ R

ahogyan mindenki, te is elfeledsz majd
tavasz tájékán az első jégesőkkel
peregsz le arcomon a pergamenszín éjből
amíg a nagyvilág nevetve zöldell
s nem emlékszel többé a megosztott magányra
hogy zuhantak ránk az égi támfalak
mi voltunk a tér, a szétfröccsenő élet
eszmélet voltunk és égő áldozat
Isten oltárán a megtöretett corpus
(egy substantia két feketülő testben)
egymás kezébe ujjainkkal égtünk
hozzád sebesedtem, s egy voltunk mi ketten

álarcosbál az Isten csarnokában
hó hullik ránk, s a megroppanó vállak
lassan elzuhannak. Tél van megint, közelít az éjfél -
ezen a földön kísértetek járnak

/Well-of-Souls/

* * * * * *

Ösvényteken csend és homály legyen,
Árnyék-párta simuljon sírotokra.
Tovább-lengő fények mögött vigyen
Pályátok a teljes sötétbe vissza.

Lámpa lámpát érint az asztalon,
Sok göndör fénylugas egymásba-olvad,
Közéjük mégis árny karéja horpad,
Ott a vakon látó bogár oson.

Sugárban, én ezer makacs szülöttem,
Sok meggyalázott, úgy igyál-egyél,
Mint légbe sarat öntő sűrű ködben,

Hol görcs kérgekből pillog a veszély,
Míg rádlel ködöt tépő gyors körökben
A legvégső, feloldó, korom éj.

/Thy Catafalque/

* * * * * *

Elliptikus galaxisok
Csillagokban születnek
Körbeforgó spirálkarók
Fénytelen örvénylenek

Forduló csillagrendszer
Épülő távolságban
Elnyúló őspályákon
Álmodva azt kívánom
Hogy te legyél a Hold
Ami mindig bennem volt
És én legyek a Nap
Ami benned megmarad

Holdvilágba’ elalszom ma
Nem ébreszt fel engem soha
Senki ember ez világon
Úgy alszom el, azt kívánom!

/Thy Catafalque/

* * * * * *

Ismeritek az évek vonulását,
az évekét a gyűrött földeken?
És értitek a mulandóság ráncát,
ismeritek törődött kézfejem?
És tudjátok nevét az árvaságnak?
És tudjátok, miféle fájdalom
tapossa itt az örökös sötétet
hasadt patákon, hártyás lábakon?
Az éjszakát, a hideget, a gödröt,
a rézsut forduló fegyencfejet,
ismeritek a dermedt vályukat,
a mélyvilági kínt ismeritek?

/Pilinszky/