Az emberek tizenéves szintjén játszadoznak mások megteremtett kis világával és tudatosan rombolják le azt porrá,
De helyette egy nagyobbat és jobbat alkotnak tudatlanul, melyben már nem szerepel a megbecsülés és bizalom fogalma.

..../


Kedvenc íróim:

Popper Péter ( Hogyan öljük meg magunkat, Belső utakon, a Pokol színei stb...)
Dosztojevszkij
Pilinszky János
Schopen­hauer
Áprily Lajos
Sylvia Plath- Az üvegbúra...
Eyvind Johnson - Rózsák és lángok
Romain Rolland - Az elvarázsolt lélek
Joseph Heller- A 22-es csapdája
Jean Rhyes: A sötétség utasai, Jó reggelt éjjfél
A széles sargasso tenger

meg sok-sok jó és finom dolog a szemnek és az agynak



Mars szekere- Szepes Mária

és még sok mást ...:)


Villon....
Edgar Allan Poe:


" By a route obscure and lonely,
Haunted by ill angels only,
Where an Eidolon, named NIGHT,
On a black throne reigns upright,
I have reached these lands but newly
From an ultimate dim Thule-
From a wild clime that lieth, sublime,
Out of SPACE- out of TIME.... "




Versek:


Csak két dolog lehet határtalan:
a magány és a vágyakozás
Idegen barátok halott szava
Hideg szabadságban mit ér a láz
Kidobni a hitet az ablakodon
Céltalan de jó szórakozás
kacagni belül sikoltó álmokon
Kívüled jobban nem tud senki más



Hozz holnapot,
s megmondom, ki vagy,
Elixír Õre
Én vagyok Én,
a Manifesztum vagyok,
az Úrnõ vagyok,
enyém a barlang,
enyém a kehely;
szádon csók, torkodon harapás,
nem én tettem,
vér a vérembõl, test a testembõl
Katonák masíroznak
szívverésed ütemére,
nem te vagy a háború,
te a hallgatás vagy,
a trónon ülõ Isten
Kiáltoznak hozzám szónokok,
tanítók, szókimondó papok
lovakon nyargalnak,
korbáccsal biztatnak lázadásra,
tolvajok viszik anyáinkat,
múlt század, múlt évszázad,
megalomán tömegiszony és
hullák, dögvész,
és hasadoznak a föld csontjai,
élsz
élek
pislákolnak a próféciák,
gazdagon dolgozom
de a fény még várat
fájni fog, kell,
ha eléred, kezedbe
veheted a csillagokat
Ne tétovázz, kiálts tébolyt,
és zászlókon lengek majd,
elnémul a toll,
a csendben
rettegnek a bosszúállók
Az Isten halott.



Kígyóhátú, hajlított tõr a tested,
százágú, feszített villám
szaggatott lihegésed megtörik
sóvár vonaglásokon iszamos húson
szemed lehunyt korbács
hosszú pillájú, meztelen éjfél
hajad öntudatlanul simogat
rekedt sikolyokkal halálra



Meghasadt tudatom sötétkék
kárpitja, szövetének bonyolult
mintázatából elõmászik
reszketeg a skizofrénia.
Csápjait billegtetve réveteg
bolyong az eszmélet
kurta peremén s zokog
mert körbefonja saját tébolya.
Tudataim körbeszaglásszák
és otthagyják szegényt, és
üveges megtört arcán
a hiábavaló reményt.






Néma sikollyal ajkamon,
Szólitalak veszett kedves...
Minduntalan szánom magam,
Midőn elmém kérlel s hív téged...

A magányba veszve, sötétség otthonom

Jer buja vágy, jer felém,
Jer szívem sivár peremén...