Igazából széles az érdeklődési köröm. Érdekel a zene a művészet, főleg a rajz és festészet része. Szeretek olvasni, leginkább a vámpíros mondakörökben mozgok, de elolvasok bármilyen jó regényt. Elég sokat szoktam rajzolni is.Érdekelnek az egyiptomi és az ókori folyóvölgyi kultúrák.
Nagyon érdekel a biológia, és az emberi test bonyolult szövevényes hálózata...ha minden jól megy pár év múlva az orvosin fogok hallgatni...

♥ PLACEBO ♥

...: Deathstars, Eternal Tears of Sorrow, Reflexion, Negative (az ilyen lányos zenéket xD), Blutengel, The Cruxshadow, London After Midnight,Turisas, Amorphis, Hypocrisy, Elvenking, Wintersun, Dark Tranquillity, Katatonia, Nile, Tűzmadár, Junkies (is),Opeth,the Cure,The 69 Eyes,Theatres Des Vampires...és még sok mindent.(ugye milyen különbözőek?:)) zenéből...
Szeretem a könyveket, szeretem a verseket(Rimbaudot főként), szeretem a langyos estéket, de szeretem a havat is, Szeretem az esőt, főleg mikor kopog a párkányon, és olyan jó az illata. Szeretem a csillagos eget, a holdat, a Tiszát, és a partján sétálni.Szeretem a kávézókat, a jó beszélgetéseket,a jó bulikat, és édesapám borszerzeményeit:)

Anne Rice remekműveit külön imádom, azokból is Mariust meg Amadeot nagyon..aki olvasta tudja miről beszélek;)

Éji gém ragyog, új őszi hold fényében. Melyikük a szebb?

Arany János

VISSZATEKINTÉS

Én is éltem... vagy nem élet
Születésen kezdeni,
És egynehány tized évet
Jól- rosszúl leküzdeni?
Én is éltem... az a sajka
Engem is hányt, ringatott,
Melyen kiteszi a dajka
A csecsemő magzatot.

Első nap is oly borultan
Hajola reám az ég!
S hogy nevetni megtanultam,
Sírni immár jól tudék;
Sohase birám teljébe’
Örömeim poharát;
Az ifjuság szép kertébe
Vas korláton néztem át.

Félve nyúltam egyszer-máskor
Egy rózsát szakasztani:
Késő volt - a rázkodáskor
Mind lehulltak szirmai.
Keresém a boldogságot,
Egy nem ismert idegent:
Jártam érte a világot -
S kerülém ha megjelent.

Vágytam a függetlenségre,
Mégis hordám láncomat,
Nehogy a küzdés elvégre
Súlyosbitsa sorsomat:
Mint a vadnak, mely hálóit
El ugyan nem tépheti,
De magát, míg hánykolódik,
Jobban behömpölygeti.

Álmaim is voltak, voltak...
Óh, én ifju álmaim!
Rég eltüntek, szétfoszoltak,
Mint köd a szél szárnyain.
Az az ábránd - elenyészett;
Az a légvár - füstgomoly;
Az a remény, az az érzet,
Az a világ - nincs sehol! -

Nem valék erős meghalni,
Mikor halnom lehetett:
Nem vagyok erős hurcolni
E rámszakadt életet.
Ki veszi le vállaimról...?
De megálljunk, ne, - ne még!
Súlyos a teher, de imhol
Egy sugár előttem ég.

Szende fényü szép szövetnek, -
Mely egyetlen-egy vigasz, -
Szerelemnek, szeretetnek
Holdvilága! te vagy az.
Elkisérsz-e? oh, kisérj el -
Nincs az messze - síromig;
S fátyolozd be derüs éjjel
Aki majd ott álmodik!

A képmutató, beszűkült és hazug embereket...és néha a nőket sem, idegesítenek:P

„A kemény, villogó csillagok úgy ölelték magukhoz, mintha közéjük tartozna. Ugyan a csillagok nem ölelgetnek senkit és semmit. A rettegést valami mélységes bánat váltotta fel, olyan mérhetetlen, amely tulajdonképpen nem is áll távol az örömtől. Megszűnt a viaskodás, megszűnt a szomorúság.”