Lent és fent.

Élni.

Ezt kitöltögetni.

Fogalmam sincs, mitkeresek én itt. Lehet, hogy a születési dátumom...:)


"Lépdelsz az átforrósodott betonon. Nyár van. Kislány vagy. Csak egy könnyű, fodros aljú nyári ruhácska van rajtad. Homokot fúj szemedbe a szél. Ott állsz a homokozó szélén, és nem tudod, hogy álom volt-e vagy valóság az a sok apró nevető szappanbuborék, amik által oly magasra emelkedtél. Később, körülbelül tizennyolc év múlva lázálmodban pávatollakkal álmodsz, sok, egymásba forrósodó pávatollakat látsz. És nem tudod megmondani az orvosnak, milyen gyógyszereket etettek meg veled a feltámadást megelőző három napban. Érzed, hogy valamikor kotlóstyúk voltál egy paraszttanyán. A megtermékenyítetlen petesejtjeidet a gazdasszony szépen kiszedte alólad, megtisztította bélsármaradványaidtól, foszladozó kendőbe csavarta, puttonya tetejére rakta (a télikrumpli-és sárgarépahallom tetejére), és kivitte a piacra. Aztán voltak emberek, akik megvették megtermékenyítetlen petesejtjeidet különböző ételek elkészítéséhez használták fel azokat. Esküvői torta piskótája, reggeli rántotta, mézeskalács-díszítő hab, rántott hús panírja, és még sok más dolog… Aztán majd szédülsz egy kicsit, de egyáltalán nem fog fájni. Fejedet leborotválják majd. Dús, sötétbarna hajad a jéghideg padlócsempére hull halkan. Megsimogatják a fejed és arcod értő női kezek, hogy ne bánkódj többé. Ennyi volt az alkotás. Ennyi volt. Ruhád sötétkék csipkekendő."