;mire találtam egy álmot már a kirakatban állt, mire divatba jöttem volna, nekem már derogált.."
Szia! : ))
Előre közlöm: egy elég elborult egyénnel állsz szemben.:)
Legalább cuki, érdekes, vagy kedves lehetne.. de különösképpen nem az..: )
Tisztelem az olyan embereket akik nem vetik meg a művészeteket, olvasnak, tanulnak.. Az igazán pozitív a mi kis világunkban^^,
Az, hogy hogyan viselkedem veled, csak Tőled függ.:) Taszítanak az ostoba emberek.. és a pletykás emberek is.. Szánalmas, ahogy bárki képes hazugságokkal alázni a másikat, az viszont még undorítóbb, hogy vannak akik el is hiszik őket..:) Nem fogom letagadni a véleményem azért, hogy megkedveljenek, és azt, amilyen vagyok. Nem fogok mások felett ítélkezni, nem ítélek el senkit, amíg nem ismerem. Igen, ez talán a tolerancia? oO" :) Szeretek különféle emberekkel kommunikálni. Mosolygok. Csokit eszem egyfolytában. A zene magával ragad. Szeretek csak úgy a fűben ücsörögni...főleg, ha van kivel:) Kimondok minden mondhatót (a fecsegésben annyi báj van), de bárcsak arra volna mód, hogy mibenlétem konstatáljam.
(Közérdekű közlemény!!! : Ha boldoggá akarsz tenni vegyél nekem csokit.. az mindig bejön^^)
Franz Kafka: Kis Mese
(Tandori Dezső fordítása)
— Ó — mondta az egér —, a világ napról napra zsugorodik. Először olyan tágas volt, hogy féltem, elfutottam, és örültem, hogy végre jobbra-balra a távolban falakat láttam, ám e hosszú falak olyan gyorsan haladnak egymás felé, hogy ez már az utolsó szoba, és ott a sarokban a csapda, amelybe futok.
— Csak a futásod irányán kell változtatnod — mondta a macska, és felfalta.
'..ekkor egy epilált koponya felkelt álmomból, és azt suttogja, nem kaphatok 5-öst mámorból..'
[..Tisztelem az életet, legalább annyira, mint a halált.. Bár néha igen nehéz, és fájdalmas, de ez jó benne.. Kísérletezni az életünkkel, meddig mehetünk el, meddig bírjuk szusszal.. S fantasztikus érzés egy nehéz fejezet után egy jobba csöppenni..]
"Az nem lehet, hogy nem lehet,
Világít a havon a vér,
Édes a semmi, igen ez egy álom,
És most nagyon jó így valamiért”
Amnesia:
Now I can also see you
to ancient and unused
Becoming celestial angel
From a simple woman.
Your raven black hair
swinging at the air
Your porcelan costume's
Looking white in the light.
Now i can also see
How you keep your eye on me
Dreamly even so wisely
Alone in the circle of people.
You're staring at me
But can't see who actually I am
The bells in your soul in silence.
The rope of memories inside you
got torn and rolled away
The past swallowed in steamy swamp.
You sit as I do
I watch as you do
Me with saving, caressing warm love
You with wondering, inquisitive look.
Our thoughts were common long ago
Now we're struggling in daze
between the reality of present and past
And while your soul is calm
And cant recognize me
Mine drowningly swallows
an other teardrops of my heart... | 
;)
;)
;)
;)
;)
;)
