Gyűjtök:
- egyedi ékszereket
- bakelit lemezeket (LP)
- csészéket aljjal (csak egyesével, amiből készlet van, az nem izgatja a fantáziám)
- kudarcélményeket


Alkotok
- családregényt megrendelésre
- yaoi/slash dolgokat
- tetszőleges kajákat szakécskönyvből
- arcról lemosható műremekeket

A teljesség igénye nélkül:
- az olasz kajákat
- a minőségi (tej)csokoládét
- a szexet (de hülye, aki nem. vagy rosszul csinálja)
- tévézni (kövezzetek meg)
- A Jóbarátok összes évadját (mindig feldob)
- katalógusból vásárolgatni
- dekorkozmetikumokat
- a pompomlányokat :)
- a Jrockot (különösen a Dir en Grey-t)
- a SZUSIT
- sminkelni
- a pénzt, leginkább hasznos dolgokra elkölteni
- a "fészekrakást" - vagyis lakberendezni otthon

- a musicaleket
- a vizsgaidőszakot
- a buta emberek
- a zárkózottságot
- a veszekedést
- a főzelékféléket
- a mandarint
- a fokhagymát
- azokat, akiknek nem lehet igazat mondani
- azok, akik nem ismerik a három bűvös szót: kérem, köszönöm, bocsánat
- a bosszúálló embereket

Wrestling with your ghost


Bágyadt testén a sárga holdsugár
nem is találhat bejáratot
olybá tűnik, mint barlangi állat, ki
egymást öltő teleket átálmodott
Szerettél-e tán valaha is?
ezen tűnődöm a sötét szobában
míg a sárga holdsugár füröszti hó-karod,
és ében loboncod, mint a folyondár
körbeöleli lábam
Enyém vagy-e még, voltál-e enyém?
néha még meg sem merlek simítani
mert olyan fehér vagy és olyan törékeny
mint pillangószárny, porrá tudnál omlani
Vagy én - ez már más lapra tartozik
mert vörös szalagunk, amely összeköt
ölel engem, fojt téged,
és minden hiába
nem lehet jobban összerántani
azt, ami vagyok: szikamló hús,
porcelánfogak és éjjellátó szem,
és azt, ami te vagy - élő hamvaim,
tűnődő lidérc, szögre akasztott köpeny

Az éjszaka megint üzekedtünk
a magunk módján - akár a vadak,
és felrémlett a semmiből egy kép előttem
amin szürke ráncok tépázzák arcodat
és zokogva csókolom márvány ajkaid
ahogy csókolom most a mostaniakat
és a tény, hogy egyszer nem leszel majd itt
a szobában, ahol csak ketten vagyunk
megrémít mindig, ahogy őszülő hajad
és íriszedben gyűlő kristályos gondjaid
Valahol mélyen megérzem létedet
az enyémen túl, mi mára csak kifogás,
és szagollak, amikor nem is figyelsz engem
és memorizálom az alakodat, ahogy
meztelen hátad az arcom előtt fekszik
és kezem a lapockák közé tapad
megkeresni a helyet, ahonnan levágták
a másvilágbéli angyalszárnyakat
hogy szeretlek, el sem merem mondani,
talán el sem hinnéd - talán mégis elhiszed,
talán - meglehet - már el is mondtam egyszer,
de ez sem toldhatja meg éveidet
csak némán asszisztálok: szikét, tampont, törlést,
de doktorod többé már nem lehetek

Nézd, a virágok, újra április
hetven év után egy újabb tavasz
és a sokadik búcsúszeretkezés, amiről
te most sem, ahogy eddig, nem is tudhatsz
Felolvasnék neked az újságból szívesen
ha csak a szemed moccantán látnám, hogy leköt
de minden, ami világi, távol áll már tőled,
mint aki már félig el is költözött
és rühellem, amikor kiskutyaként nézel
és vágynám vissza egykori büszke pillantásod
míg egyre mélyebbre süllyedsz a gödörben
amit két mancsommal, rendületlen ások
Nem vagy már enyém - nem vagy senkié se
és a zuhany alatt sírok, amikor nem látnak,
aztán hajnalodik, aztán esteledik,
és többé már nem hagyod el a hitvesi ágyat
Nem vagy már enyém - nem is voltál soha,
míg vöröset izzad lázas homlokod
kétségbeesve csókdosom kezeid
amíg itt vagy, tőled el nem mozdulok.