Silentium

Dion sokáig beszélt. A végén már jócskán kiszáradt a szája, de azért még el akarta mondani a végét. Ha valakire, hát rá biztosan illet a kifejezés: a szavak embere. Nem is hagyta abba, pedig már senki sem figyelt rá. A sors, vagy inkább az élet iróniája, hogy nagymértékű beszélőkéje mellé süketséggel áldotta meg az ég. Így hát hiába mondta volna neki bárki, hagyja abba, ő tovább folytatta. Még hosszú percekig beszélt, amíg ültő helyében el nem nyomta az álom, és akkor már órák óta egymaga volt a szobában.

Reggel furcsa érzéssel ébredt. Nem tudta szavakba önteni. A szavak elmúltak, mint reggeli fényben a harmatcseppek. Kiüresedett. Az érzések, melyek a száján keresztül távoztak, most felpattantak a szavak hátára, és délnek repültek a költöző madarakkal. Elszállt belőle minden. Örült a csendnek. Eddig csak magát hallgatta belül, de most végre ez a hang is megszűnt. Nyugalom és boldogság öntötte el a szívét.

Gúnyos nevetés ütötte arcon a lelkét. Valahol pusmognak benne. Hallgatózni kezdett.

A hangok lassan mérgezték meg a tudatát, és az kettéhasadt, mint a gerezdekre vágott hamvas alma egy lakoma után. Régi életének lakomája után. A szavak, melyek eddig oly könnyedén távoztak belőle a nagyvilágba, most ott tolongtak benne. Kétségbeesve keresték a kiutat, de az állandóan izgő-mozgó száj bezárult örökre. Egyetlen megoldás várt rájuk: egymással kezdtek beszélgetni. A lakoma folytatódott Dion fejében, és ő kezdetektől fogva gyűlölte a vendégeket.

Úgy érezte a fatörzs csak rá vár, hogy megpihenhessen rajta a fárasztó nap után. Leült hát, és szembenézett a valósággal. A világ kigúnyolása, hogy ő, mikor végre hallhatná, mindennél jobban vágyik a csendre. A csend. Érezte sikerülni fog, ha nagyon akarja. Persze akarni nem elég, az elhatározást tettnek kell követnie. Behunyta hát szemét, és megpróbálta átadni magát az erdőnek.

A lakoma eleinte folytatódott, poharak koccantak benne, kacagás harsant az egyik sarokban, és mindenütt beszéltek. Egy ideig nem történt semmi, aztán valaki asztalt bontott. Távozni készült. Míg feszülten koncentrált a távozásra, egy pillanatra mindenki elnémult. Gondolatai a hang felé fordultak, mely egyszercsak jóllakottan eltűnt a fejéből.

A fák tovább hajladoztak körülötte a szélben, de susogásukat magával vitte az első csend.

Remegni kezdett, bár maga sem tudta az örömtől e, vagy a megkönnyebbüléstől. A távozó vendég riadalmat keltett a többi közt, és ha egy pillanatra is, de ő megérezte. Már koncentrálnia sem kellett, egyszerűen a fülére hallgatott. Figyelte a némaságot.

A második hang a tücskök zenéjét vitte magával emlékül, a harmadik a kisebb állatok neszezését rakta zsebébe. A negyedik az eső hangját húzta magára köpenyként, és abban távozott. Az ötödik pórázon vezette ki a madarak csicsergését, vigyázva nehogy összetörjenek. A hatodik a vadállatok morgásával koccintott egy utolsót barátjával, a hetedikkel, aki sétapálcájára kötötte az elhaló léptek zaját az avarban.

És az utolsó…, az utolsó önmagát, Diont vitte el, hogy egyszer majd ő is felszolgálhasson egy másik lakomán.
Így történt, hogy Dion erdejében csend honol, míg le nem pereg a világ ideje. Ki oda belép, nem hallja soha az erdő hangjait. És hogy ne tudjon beszélni róla, szavait elragadja egy kéz, és elméjébe zárja, hogy ott lakomát üljenek agyának puha rostjain.

Szerda,
2005. október 27.
Budapest

könyv

Stephen King : Végítélet, Borzalmak városa, Setét torony sorozat, és novellái többsége
Emil Zola : Patkányfogó (az egyetlen könyv, amit 6 részletben olvastam 3 év alatt, és nem azért mert untam, csak gyűlöltem a szereplőket :)
J.R.R.Tolkien : összes
Boris Vian : Pekingi ősz, Venyigeszú és plankton
Roald Dahl : összes
Michael Ende : Végtelen történet (tök más, mint a film! minden felnőttnek ajánlom, mert nem gyerekeknek való)
Robert Merle : A sziget (az egyetlen vitorlás hajós-benszülöttes történet ami tetszett)
Alduos Huxley : Szép új világ
Fekete László : Iszony, Gyász, Égető Eszter

film

Akira Kurosawa : Álmok, A vihar kapujában
Lars von Trier : Táncos a sötétben, Dogville, Idióták, Manderlay
David Lynch : Az elefántember, Lost highway
Alfred Hitchcock : Psycho, Vertigo
Kevin Spacey filmek : Amerikai szépség, K-pax, David Gale élete stb. (kivéve Superman returns pfúj :)
Pedro Almodóvar : Mindent anyámról, Rossz nevelés, Volver
Tim Burton : Big fish, Ollókezű Edvárd, Charlie és a csokigyár (ami egyébként Roald Dahl művéből készült, ezt jó tudni :), Ed Wood
és még : Erin Brokovich, Solaris (a Tarkovszky féle orosz, nem az amerikai Clooney-borzalom), Csodás álmok jönnek, A rém, Másvilág és még sorolhatnám...

DE MOST MINDENEK ELŐTT AZ " EL LABERINTO DEL FAUNO " CÍMŰ FANTASZTIKUS DEL TORO DARAB A LEGLEGLEG :)

egyéb művészetek, mint pl zene

zene : minden szinten szinte minden, kivéve rap, diszkó, és metál, na ezektől a falra mászom!!!! viszont örök kategória a rock :)

festők : Salvador Dalí, Pablo Picasso, Claude Monet, és Augusto di'Gabrieli :)

építészet : Gaudi minden mennyiségben, a többiek számomra csak kispályások :)

1. kategória: a gyűlölet magas fokán

Ritka az emberiség olyan egyede, aki néhány tulajdonságával kivívja nálam ezt a szerepet, de azért akadnak sajnos :( ezt bizony az alább felsorolt, ismétlődő cselekedetekkel lehet kiérdemelni!

2. kategória: az agyérgörcsrohamos dolgok

Hát akinek nincs az ne büszkélkedjen az intelligenciával :)

Az oly mértékben igénytelen személyek, akik félév után kifordítják az alsóneműt, aztán tovább hordják :)

Azok, akik sivár életüket kitöltendő, csak az oktalan erőszakot ismerik, meg a kötözködést (üzenem: KÖSSÖN BELÉTEK A BETON! :)

3. kategória: a bőr alatti viszketés

nem tehetek róla, néhány ember első látásra irrrrrrrrritál, és eljuttat az allergia olyan szintjeire, amik normál esetben nem is létezhetnének :)
pl: nyomulós egyének (elhiszem, hogy népszerű vagyok, de azért néha lélegezni is szeretnék :), a cu-cuki pofák (viccesek, de nincs saját gondolatuk), a hétköznapi emberek, vagy azok akik feltűnési viszketegségben szenvednek (az ember úgy is érdekes lehet, ha egyszerűen megmarad a valagán :) .... stb

4. kategória: a megtűrtek

vannak, akiket azért visel el az ember, mert még szüksége lehet rájuk.... ne hazudjatok magatoknak se! ugyehogy így van? (ez utóbbi költői kérdés volt csupán!)

MINT LÁTHATÓ CSAK EMBERT TUDOK " NEM SZERETNI " ÉS SZERINTEM EZ ÍGY VAN JÓL!

Na még egy kicsit, hátha van olyan mazochista, aki eljut eddig :)

amiket talán nem csak hobbi szinten csinálok az a rajzolás, meg az írás (fentebb érdeklődési kör alatt az egyik saját kis szösszenet, nem kell hogy tessen bárkinek, de sokmindent elárul rólam). sajna számomra minden más csak hobbi! :) (értsd ahogy akarod kedves olvasó!)
na egyelőre elég ennyi, mert még a végén verbális kolerát kapok.

u.i.: mindenkinek kösz, aki benézett! őszintén! :)