lásd: egyéb

entropiarch.uw.hu/

interzone.hu/

phlegethon.uw.hu/

memphis.attax.kazakhstan

nem fogok én már értelmes profilt írni, azt hiszem. olyan vagyok, mint az itteni átlag:

olvastam fantasyt, sci-fit, olvastam lovecraftot, meg hasonszőrű horrort, mindenféle okos dolgot, világnézetbe meg tanulmányokba passzolót. van világnézetem, de nem hirdetem általában. van egy felsőbb végzettségem, meg remélem rövidesen nyelvvizsgám is hozzá. általában ebm-et, industrialt, punkközeli zenéket meg sokféle -corevégű dolgot hallgatok, egy időben még neofolkot is, kamaszkoromban – meg nosztalgiának időnként most is – metalt. dolgozom, van egy élettársam, törleszteni próbálom az adósságokat, b-kategóriás horrorfilmeket meg dokumentum-csatornákat nézek, szabadnapokon sört, munkanapokon sok kávét iszom, és rengeteget dohányzom. a mikulásban, a láthatatlan rózsaszín egyszarvúban nem hiszek, az emberi észben és alkotóerőben igen [bár statisztikai alapon nehezebben kimutatható mint a mikulás]. a kannibál hippikben néha.



idézetek

„Erős fogadalmak kötötték, amelyeket sosem mondott ki hangosan, olyan törvényeknek engedelmeskedett, melyek rég hatályukat vesztették, félrehúzódva, csöndben üldögélt. Néha, mint amikor megpöckölnek valami feszes, csaknem szétszakadó zsinórt, egész teste hirtelen, görcsösen összerándult.”

„Mert csakugyan így volt, tudtam is mindig: nincs jogom a létezéshez, semmi jogom sincsen hozzá. Véletlenül jöttem világra, úgy létezem akár egy kő, egy növény, egy mikroba. Életem csak úgy, vaktában hajtott ki, a szélrózsa minden irányában. Néha kusza jeleket küldött felém; máskor nem éreztem egyebet, csak valami tompa zajt, amelynek semmilyen következménye nem volt.”

„Voltaképpen nem kér tőlem sokat: annyit csupán, hogy fogadjak el egy címkét. Csakhogy ez csapda: ha beleegyezem, az Autodidakta diadalmaskodik, s engem kifordít, mint egy kesztyűt: utólért és megelőzött – utolért és megelőzött, hiszen a humanizmus emberi magatartást magába foglal és összeolvaszt. Ha az ember nyíltan szembeszáll vele, az ő malmára hajtja a vizet; a humanizmus éppen hogy az ellentéteiből él. Van egy megátalkodott és korlátolt emberfajta, csupa briganti, akik mindig alulmaradnak a harcban vele szemben: a humanizmus minden heves támadásukat, minden ocsmány túlzásukat megemészti, és fehér, habzó nyirokká alakítja át. Megemésztette már az antiintellektualizmust, a manicheizmust, a pesszimizmust, az anarchizmust, az egoizmust: mindezek immár csak a fejlődés állomásai, tökéletlen gondolatok, amelyek benne találják meg igazolásukat. az embergyűlöletnek is megvan a maga helye a hangversenyben: disszonancia csupán, amelyre szükség van a teljesség harmóniájában. Az embergyűlölő is ember: így tehát bizonyos fokig a humanistának is embergyűlölőnek kell lennie. Csakhogy ő tudományos embergyűlölő, aki gyűlöletét adagolni képes, aki csak azért gyűlöli az embereket, hogy aztán jobban szerethesse őket.
Nem akarom, hogy engem is bekebelezzenek, hogy szép, piros vérem ezt a vértelen vadállatot táplálja: nem leszek olyan ostoba, hogy ‘antihumanistá’-nak mondjam magam. Nem vagyok humanista, ennyi az egész.”

----------

„Azok a kísérletek, amelyek a szociális munkát elméletképessé akarják tenni, azzal kell hogy szembesítsenek minket, hogy az emberi szenvedéssel, a társadalomban való és a társadalom miatti szenvedéssel való foglalkozás egyetlen diszciplina kényszerzubbonyába sem szorítható be, még kevésbé rendelhetõ annak alá.”

„Csak egyetlen tudományt ismerünk a történelem tudományát. A történelmet két oldalról lehet szemügyre venni; a természet történetére és az emberek történetére lehet felosztani. Ámde a két oldalt nem szabad elválasztani; ameddig emberek léteznek, az emberek története és a természet története kölcsönösen feltételezik egymást.”

„...'nincs odeafent boldog hely, ahol jutalomban részesülne halál után az erény?' Ő azonban fakó személvel szigorúan rám meredt és metszően rám szólt: 'Tehát ön borravalót akar,amiért gondozza beteg anyját, és bátyjaurát nem mérgezte meg?'”