Két kedvenc versem:
Reviczky Gyula:Két útitárs
A bölcsőtől egész' a sírig
Két útitárs megyen velünk:
Démon, világi gyönyörökben
És angyal, hogyha szenvedünk.
A démon örökös kaczajjal,
Csábitva, nyeglén jár elöl.
Nézése inger, szava bűbáj
S szorongatása majd megöl.
Bor, zene közt, vad orgiákban
Ott lebeg láthatatlanúl;
Ott esik legjobb múlatása.
A hol a szív mámorba fúl.
S mikor a rosszat elkövettük,
S megbánjuk, gúnyosan nevet.
Szivek vérzése, jajgatása
Neki a legfőbb élvezet
Az angyal némán jár utánunk;
Őrjöngve nem halljuk szavát.
Siratja tévedt útitársát,
És ajakán nincs durva vád.
Mosolya bánat, hű szemében
Nagy, mennyei malaszt ragyog.
Megsímogatja homlokunkat,
Mikor mindenki elhagyott.
Nála az irgalom, bocsánat.
Ő szánakozva ránk tekint;
Keblére zár, csitít, vigasztal
S lecsókolgatja könnyeink'.
Reviczky Gyula:Egy pillangó története
Hideg volt még s a föld kopár,
Pacsírta még nem énekelt.
Az ibolya se bújt elő
S egy lepke már is szárnyra kelt.
Bekarikázta a mezőt,
Enyhet keresve, társtalan’,
S mégis tavaszrul álmodott,
És úgy örült, hogy szárnya van.
Fáradtan olykor megpihent
Kórón vagy száraz ágakon,
És várta a derült tavaszt,
Merengve a felhős napon.
Remélt és várta, leste, hogy
Mikor lesz végre már meleg.
Oly sápadt volt a nap neki,
S oly dermesztők az éjjelek.
Fázott szegény, de víg maradt;
A tavasz álma volt vele;
Jól tudta, hogy lesz kikelet,
És rózsa lesz a kedvese.
Lett is tavasz; volt ibolya;
Volt rózsa, fény és napsugár;
De nem a pillangónak; ő
A tavaszt meg nem érte már.
*******************************************************************************************
Dés László : Szavakat keresek
Gyere most keresek, szavakat, jeleket,
hogy értsd a szem mit lát,
És nevükön nevezek tavakat hegyeket
mondd utánam hát.
Ez a föld az az ég,
Ez a zöld az a kék
Völgy a hegyhez tér,
fogy a hold, süt a nap
a rög alól kel a mag
Tó a parthoz ér.
Ami szép az egyben jó,
Ami kép az egyben szó
Mégis mondd mit érez
a szív itt bent, mondd
mi ez mit a csend idecsent
Hol van erre szó???
Ez a szem, az a száj,
Ez az orr az, az áll,
Arcom ebből áll,
És idenézz:
ez a kéz és ez a váll
ami csak egy érintésre vár!
Ami szép az egyben jó,
Ami kép az egyben szó
Mégis mondd mit érez
a szív itt bent, mondd
mi ez mit a csend idecsent
Hol van erre szó???
Ez a te, az az én
A világ közepén
Az ismereteln Vár
ez az én, az a te,
És ez a mi tudod -e
Hogy így vagyunk egy pár!
Mosolyogsz nevetek,
Figyelem szemedet,
A gondolat hol jár,
Mosolyogsz nevetek,
Szavakat keresek,
De nem találok már.
Úúú, nézz rám, ami szó volt, mind elnémult,
És a csend végleg mellénk bújt,
Ugye érzed a föld így ringat el.
******************************************************************************************************
Hair (musical) : Jöjj el napfény
Csak nézzük,
elfúló lélegzettel, némán,
felajzott képzeteink vásznán,
haldokló népünk fantomképét,
míg széthull végképp.
A vegyszerfelhők bűzeit,
túlbűzli a hazugság,
és csak egy dal
szárnyal az űrön át.
Mélyen
ott a lángész – körbe száguld.
Ki tudná, hol vár ránk egy új út?
Várjuk, hogy jelt adjon
az űrből egy messzi fény.
A csend most mindent elmesél,
míg ránk terül az éj.
Az éj…
Manchester England, England,
Manchester England, England,
a Nagy Kék Vizen túl…
Én volnék e lángész…
Kell, kell, hogy láss, Isten!
És kell, hogy higyj bennem!
Kell, hogy higyj,
mint én!
Mint én…
Csak nézzük,
éhezve fuldokolva, némán,
felajzott képzeteink vásznán,
haldokló népünk fantomképét,
mint elhull végképp.
A vegyszerfelhők bűzeit,
túlbűzli a hazugság,
és csak egy dal
szárnyal az űrön át.
Űrdalt,
pókhálós húrjaidon, zengj szitár!
Százfelől leshet ránk a gyors halál,
bennünk az élet,
és ez így lesz mindig!
Jöjj el napfény
jöjj, úgy várunk rád!
Úgy várunk rád!
Jöjj el napfény
jöjj, úgy várunk rád!
Úgy várunk rád!
Jöjj el napfény
jöjj, úgy várunk rád!
Úgy várunk rád!
Jöjj el napfény
jöjj, úgy várunk rád!
Úgy várunk rád!
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
;)
