Az ember, de nem csak felületesen. Mindent meg akarok tudni róla, mitől fél, mit álmodik, mi izgatja... Bele akarok látni a kis nyomorult lelkébe.

Harcosnak nevezzük magunkat. Mert a fájdalmon, alázaton és a tiszteleten át kiismerhetjük önmagukat. Mae geri + seiken tsuki + tsoku tsuki + seiken tsuki + kekomi

A játékot amit játszunk életnek hívnak. Nézz magad köré! Mindenki ezt teszi, közben mindennapi szánalmas dolgokkal elfoglalva nem látjuk hogy itt nincs győztes, nincs jutalom csak a játék, önmagáért.

"Nem vagyok korán kelő, de ezen a napon egyszerűen nem tudtam tovább aludni, ezért ceremóniálisan elkezdtem készülődni a nagy rituálra, az éjszakai vadászatra. Orrig bújtam a meleg, habos, gyömbér-, vanília- és mézkivonatú fürdőbe és meditáltam. Azt hinnéd a fürdő csak a tested tisztítja a mindennapi kosztól, de ha megfelelő illatokat használsz hozzá, a lelkedet is felkészíti az adott feladatra. Ha este úgy szeretnék aludni mint egy újszülött, mézt és tejet használok, sterssz kiűzésére kamilla és levendula olaj a legjobb, szomorú kedv eltüntetésére pedig a kakaó és shea vaj a nyerő. Most viszont az elemi ösztönöket hívtam elő e illatokkal. Gondosan átdörgöltem hosszú combjaim minden egyes részét goromba tengeri szivaccsal, hogy ezután az olajak selymessé varázsolják a bőrömet. Intim testrészeimre egy-egy csepp illolajat masszíroztam be, mielőtt gondosan eltávolítottam minden egyes makacs szőrszálat. Felfestettem arcomra a harci szineket, körmeimet kiélesítettem, fogaimat lecsiszoltam, izmaimat megnyújtottam és a hajkoronámat is dúsabbá varázsoltam. Elégedetten néztem a tükörbe: femme fatale. Ilyenkor meg szoktam köszönni az égieknek hogy nő vagyok, a hűtőből kivettem a bort és áldoztam. Már majdnem kész voltam, pózoltam, mosolyogtam a tükörbe, ellenőriztem hogy minden a helyén van e. Szeretem nézni hogy támadás közben milyen hatást keltek és esetleges testbeszédi hibáim minél előbb derüljenek ki. Fejemet csóválva közöltem magammal hogy a hátizmokon még dolgozni kellene. És igen. Kések."

"Hogy mi folyt le ekkor bennem? Amit éreztem iránta az fellángolás volt. Mintha egy drága divatos ruhadarabot pillantottam volna meg a kirakatban, amit nem akarok megvenni mert nem kell több ruha és különben is méreg drága, nem éri meg. De nap mint nap elmegyek e kirakat előtt és hosszabb és hosszabb ideig nézegetem, pátyolgatva közben a lelkem. Aztán egyszer bemegyek és felpróbálom, az nem fájhat, úgyis eldöntöttem hogy nem veszem meg. Sebesen rángatom magamra a kiszemelt göncöt és amikor kimegyek ebben divatos rongyban a próbatükör elé, felgyorsul a szívdobogásom, bevörösödik az arcom és remegnek a kezeim. Mint egy heroinfüggő, aki sok szenvedés után végre megszerezte a heti dózisát. Itt már eldőlt, drága vagy nem, kell e vagy sem, a ruhadarabot megveszem. Nem ilyen fellángolásra gondoltál? Hát pedig ilyen volt. Se több, se kevesebb. A férfiakat viszont nem lehet megvenni, addig küzdesz értük amig valamelyik fél fel nem adja. A féltékenység, az elutasítás és a csábítás, más szóval a manipuláció, e játék alap fegyverei. Nem tudod abbahagyni a küzdelmet, mert arra vágysz hogy teljesen a tiéd legyen, győzni akarsz felette. Miért akarjuk megbántni az embereket? Miért kell harcolni a szeretetükért? Miért kellett Juditnak kinyitni a hetedik ajtót*? Végül mi marad? Te, a vesztes, mert egy háborúban csak vesztesek vannak. Ő vagy elment, időben elmenekült és kikerülte a fekete özvegy gondosan szőtt hálóját, vagy elesett a harcban. Ezek után léphetsz tovább, kereshetsz magadnak egy új áldozatot, akinek egy új hálót szőhetsz, új hadi stratégiákat használva és gyűjthetsz új hullákat. Roppant izgalmas. És végül a tragédia nem a sok háború, nem a sok menekült, sérült vagy halott férfi lélek, a tragédia te magad vagy. Ha sokáig nézel a mélységbe, a mélység is beléd néz*."

"Vadászok vagyunk. Én és egy jó barátom. Milyen vadászok? Lélek vadászok. Az emberek öntudatlanul vadásznak egymásra. Bármilyen kapcsolatba kerülnek, mindig vadásznak. Mert a tét nem kicsi, egy ember lelke feletti hatalom. Ha sok ember felett van hatalmad akkor vadász vagy te is, akkor úgy nevetsz mint a többi vadász, úgy jársz, úgy étkezel. Könnyen fel lehet ismerni a vadászokat, mindig mosolyognak vadászat közben, felvetve a hideg szeretetreméltó kedvesség állarcát, minden gesztusuk, hangnemük, mondanivalójuk ki van számítva, tudat alatt. Ezt nem mindig tudtam. Egyszer borozgatás közben, pont az élet értelmét vitattuk, ahogyan ezt minden értelmes egyetemista előbb-utóbb megteszi és ekkor felébredtünk. Kérded miből? Egy álomból, egy mindenkit körülvevő virtuális világból és minden ami voltunk, minden amibe hittünk megváltozott. "