film, zene, fényképezés, mozgás, utazás
hegyek, vizek, felhők, fák, állatok

„...Hiszen a Zónáról beszélni olyan, mintha magunkról beszélnénk, arról, hogy nem merünk szembenézni valódi énünkkel, hogy nem ismerjük legerősebb, és legőszintébb vágyainkat, azokat a vágyainkat, amelyek izgatottan húzódnak meg szívünk barlangjának legsötétebb zugában, hogy kitörhessenek, akárcsak egy kérdésre is, elemésztve szépen berendezett, aggályosan óvott életünket. A Zónáról beszélni azt jelenti, hogy megkockáztatjuk a szembenézést valódi lényünkkel, hogy megkíséreljük kiűzni a hétköznapok démonait az eltelt idő piszkos sarkaiból, ahova nem szívesen nézünk be, ahová csak szégyenkezve merünk benézni. Hogy elrántjuk a képmutatás és az önáltatás függönyét, hogy rásüssön a lelkiismeret napja életünk legrejtettebb zugaira is. Akár a bűneinkre is, ha más ellen nem, hát magunk ellen elkövetett, olykor csak apró-cseprő bűnökre, amelyek ugyanolyan fatálisan hordozzák a választ arra, hogy mi a legfőbb, a legőszintébb vágyunk, mint sikereink, örömeink percei. Kinek lenne ma bátorsága Andrejjel élni? Belépni a Zónába?”

Rasid Szafiullin