Created from electromagnetic fields in 0 milliseconds;
 
  •  

  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

 
 
: : : : : :
 
Tundra
Profil képek
1_bff.jpg
1_bff

a_csakanyos_gyoker.jpg
a_csakanyos_gyoker

a_zenekarom.jpg
a_zenekarom

buza.jpg
buza

fagyhamu.jpg
fagyhamu

magellan.jpg
magellan

strici.jpg
strici

 
Személyes
Fóruminfó :
Talán még néhány sör és majd
meglátom hová vezet a buli.....

 
Avatar :
 
Név : Tundra
Foglalkozás Bohóc
Nem : Férfi
Születésnap : 1988. március 27.
Nyelv :
Regisztráció időpontja : 2006. április 19.
Legutóbbi bejelentkezés : 2009. december 16., 22:46
Legutóbbi látogatás : 2009. december 18., 12:22
Profil frissítés : 2009. december 16., 22:45
 

Egyéb
 
Érdeklődési kör :





A Sárga Király

-Stand up comedy egy felvonásban-
avagy gondolatok koncentrációja egy csütörtök este apró kitérővel a csillagászat és a kertészkedés felé




Szereplők


Egy: fiú
Kettő: lány, mandulavágású szemekkel
Három: fiú
Seneca: hotdogárús
Cassius: jazzgitáros, fekete


[center]Természetfeletti személyiségek

Cthulhu: Ősi Isten, a tenger mélyén álszik álomtalan álomban, R’yleh elfeledett városában
Gólem: gólem
Unikornis

Kórus


Apró tibetiek, biztosítási ügynökök, oroszlánszelidítők harcsabajusszal és megkeseredett utcalányok

Szín


Modern nagyváros. A 8-10 emelet magas irodaházak közt az aszfaltból hatalmas fák nőnek ki, indáikkal beborítva a környező házfalakat. Középen tér; bíbor és akvamarin színű kövekkel sakktáblaszerűen kirakva. Jobbra hotdogárús, balra egy padon fekete idősödő férfi napszemüvegben, fémtestű jazzgitárral. A háttérben egy ketrecben görnyedő szörnyalak, ki a rácsok közt egy éjszín madártollat nyújt az arajárónak, míg az őrzője alszik mellette.

A távolból lágy verklizene szól.


A jelenet


A tér közepéből, fiatal, alacsony termetű fiú emelkedik ki. Eddig is ott feküdt de fakó bőre, mozdulatlansága, elhelyezkedése nem ejtette rabul a tekinteteket. Nyújtózik; olyan könnyedén viseli meztelenségét, mintha csak egyedül lenne. Tágra nyílt szemekkel végignéz környezetén, de tekintete mégis zavaróan hat; talán nem lát tökéletesen vagy éppen máshová fókuszál. Karjával lassan gesztikulálni kezd mellkasa előtt, öklét hol kinyitva, hol összezárva, végig feszesen de mégis zavaróan, az egész alakjából áradó könnyed nemtörődömséggel.

Majd suttogó de mindent betöltő hangon beszélni kezd:


A Föld felszine alatt milliónyi csatorna húzódik, mint érrendszer hálózza be a kontinenseket. Apró, kopasz tibetiek ássák ezeket már a történelem kezdete óta. Akár most is alattad lehetnek, hallgatóznak, gyűjtik a titkokat s megtudják a pinkódodat, hogy szerelmes vagy a szomszéd fiúba vagy akár azt, hogy fel tudsz dugni egy nyalókat az orrodba.

A New York-i Gran Cloaca hatalmasat sóhajtott, ahogy újabb millió tonna emberi salakot engedett a tengerbe. Kicsit lebegett még, gyomorforgató sűrűséget alkotva, majd csatlakozott a száz év alatt lerakódott tömeghez.
Lassan de biztosan növekszik a szarból épült hegylánc, a kikötő alatt….
….
Nemsokára megindul és elnyeli a várost, hogy egyé legyen a mocsokkal amiből született…

Majd együtt úszom a bálnákkal a déli sark végtelen jégtáblái alatt. Több ezer méter mélyen a fagyos, végtelen sötétségben, hol csupa csáp, csupa fog lények simogatnak. Teremtmények vagyunk, amelyek sohasem pillanthatják meg a napot, mert testünk a felszínhez közeledve a csökkenő nyomástól apró darabokra szakadna.
Gondolkodtál már azon…
….vajon miféle titkokról mesélhetnénk, ha egyszer feljuthatnánk a felszínre..?

És mikor felébredtem a dinoszaurusz még mindig ott volt.

Keringek a Nap körül.
Kicsit lassabban, mint testvéreim, de nemsokára engem is látni fogtok. Most még nem tudjátok, hogy létezem, mert nem hisztek azoknak, kik évezredekkel ezelőtt a piramisok falába véstek számomra örök mementót. Mit gondoltok, mire szolgál az a millió tonnányi kő ha nem arra, hogy a figyelmet felkeltse. Ott van a falakon minden, ott van, hogy újra eljövök s testemről sok kis szürke, csupasz lény átugrál majd hozzátok, rabszolgasorba döntik népetek és hatalmas sóbányákban dolgoztatnak majd….

Valahol texasban megálltam egy gyorsbüfébe. Míg a hamburgeremre vártam a salátamosó dúdolását hallgattam. Kövér volt de kortalan, dús fekete sörénye arcába lógott, ahol kiszabadult a hajháló alól. Szemét foncsorozott napszemüveg takarta, egyenruhája hátán aranyszín hangjegy szikrázott és a Love me tender című nótát dúdolta.
Azt mondják Elvist a kormány rejtette el, mert túl jó volt erre a világra. De ez nem igaz; salátát mos egy gyorsbüfébe és valószinüleg ő a legboldogabb ember a világon…

Gyorsan futok négykézláb, fára mászok és kifogom kézzel a halat a gyorssodrású hegyi patakból. Míg más betétkönyvet kap és semmitmondó ünnepeken kötelező boldogságot, nekem ez a szüleim öröksége.

Majd szólt a tündér:”A kurva anyád a manó! Én tündér vagyok!”

Vésd jól az emlékezetedbe, gyermekem: Minden világnak négy tartópillére van; a bölcsek tudása, a hatalmasok igazságossága, a bátrak vitézsége és az igazak imádsága.
De ami valójában mozgatja a világot az ne más, mint a porban csúszók irigysége, az árnyékban rejtőzők gyávasága, az elnyomottak gyűlölete és az erősek kegyetlensége.

Vajon melyik a jobb; ha egyszer kapok egy büdös nagy pofont vagy kétszer egy-egy kisebbet?

Nyálcsepp vagyok egy házibuli közepén. Hívjatok csak nyálnak vagy cseppnek, gondolatban nagybetűvel. Régen volt rendes nevem is, mint ahogy sok más nyáltársamnak. Szimóna nyála, Adolf nyála vagy akár Tiamat nyála. Volt gazdatestünk, éltető, meleg szájpadlás, selymes, kényelmes nyelv amin oly sokszor megpihentünk és persze a fogsor amelyben oly jó volt kergetőzni…
De már nem tudom hová tartozom. A számtalan hontalan nyállal együtt keringek szájakból szájakba vég nélkül, cél nélkül.
Azt hiszem lassan szétfoszlom…
..bye

..És ne feledd: ha éjjel elvesznél a mocsár végtelenében, ne közelíts a fény felé! Mert lidércfény az, amely nem más, mint a láp átkos kipárolgása, hol a föld mélyéből előtörő kénes sóhaj lobban lángra, hamis menedék ígéretével csalogatva az utazót, hogy lehúzza testét oda, hol nem hallatszanak sikoltások…

És azt igértem, hogy lehozom neked a csillagokat is…
Megtettem. És a Világ megsemmisült, ahogy pusztító ölelésbe összecsókolóztak a galaxisok…
Hát ez kellett…
…. te kurva?

Szarvat erősítek a homlokomra. Igaz papírból van és a pillanatragasztó sem fogta meg teljesen; kissé féloldalas. Négykézláb futok a tisztáson és én vagyok az egyszarvú. Amerre járok boldogságot és tavaszt hozok magammal.
Létezik egy Sötét Úr, ki csupán arra vár, hogy piros vérem ejtsen foltot a tisztás zöldjén.
De hiába, mert szépen szökellek s gyorsan futok.
Nem kap el soha…
..nem..
..kaphat el.

Hagymázas álmaimban folyékony napfényből szőtt szavakat kérődzött a farkasverembe esett irombamacska. A vasorrú banya pedig nem kért bocsánatot, mikor darabokra törte a sziklafalat.


Szám szélén csüngő cigarettából kékes atomfelhőket eregetek és a katódsugarak elé állva látszik, hogy kicsi a péniszem.

Nem tudom, minek járom újra azokat a köröket, amiket már más vándorok megénekeltek előttem. A város szmogfelhőin tompán átszűrődő hajnal bátortalan fényeit figyelem a szemembe gyűlt cseppeken keresztül. A sós lé lefolyik arcomon, krátert vájva a bőröm borító mocskon, vegyülve a számból csorgó hányáscsíkkal.
Valahol találkoztam tündérekkel is de nem adtam nekik aprót, így elmentek.
Érzem ahogy az ereimen átfutó méreg dolgozik bennem. A modern kor szülte mesterséges életöröm, amely testedből ragad ki dézsmát egy sóhajnyi tündöklésért.
Olyan hibátlan találmány.
Csupán hinni kell benne.
Vagy adtam és még mindig itt vannak?
A padlón fekszem, ami akkor helyesnek, mitöbb; tökéletesnek tűnik. Hamis személyiségem láncaitól szabadulva a nyolcvan kiló vizenyős salak börtönében üvöltő szellemem egyesülhet a varázsdoboz fakasztotta vágyakkal.
Az elsorvadt, hájas test. A redőkben megülő keményre száradt mocsok. Gyönyörű vagyok.
A vizenyős arc, a fakó tekintetet. Gyönyörű vagyok.
A nadrágomból áradó szúrós vizeletbűz, a saját izzadságában fürdő test taszító külleme. Tudom, hogy gyönyörű vagyok.
Nem látjátok azt, amit én. Nem érzitek azt, amit mi.
A test szenvedése a lélek tökéletességének ára.
És ahogy megfürdök saját lényem átváltozása gerjesztette eufóriában, májfoltos tenyerem a péniszemre csúsztatom és lassan maszturbálni kezdek, szeretőmnek választva az Életet, amely egy gyönyörökben kivénhedt kurtizán alakját magára öltve, ráncos combjait széttárva egyesít engem a világgal és minden teremtményével…

Mintha kristálylencsén keresztül vizsgálnám a valóságot; a viziók homályából éles képek bontakoznak ki. Látom ahogy birodalmak menetelnek a soha nem fakuló büszkeség álarcát magukra öltve, keresztül a földeken, ahol a kérdésekre gyönyörrel felelnek, oda, hol az átlényegülés nem hit, hanem elhatározás kérdése.
Sohase mondtam köszönetet a falakban várakozók testét beburkoló skarlátszín derengésért. Számomra csak két szín létezik; van egy feketém és valami barnás színben játszó, a híg foshoz hasonló massza. Monokróm hajnalok követik a monokróm alkonyokat.

És akkor, ott, ahogy körülöttem a szentjánosbogárként cikázó csillagok, a másodperceknek tűnő fényévek alatt újabb galaxisokat hoztak világra, értettem meg, hogy mindvégig én voltam a Gólem és a Teremtő egyaránt. Valahol az eónokkal ezelőtt elfeledett érzések szorításában vonagló lelkem kristályszínben derengő kisugárzásának azon részén, hol a rég hátrahagyott emberi testem koponyája húzódott a bőr alatt, megéreztem az Élet Jelének mással összetéveszthetetlen jelenlétét és ismét ott üvöltött a rég elfeledett kérdés az elmémben. A kérdés, amely olyan nyelven hangzott el, aminek utolsó írott szavai is elporladtak rég.
És akkor megtudtam, mi a válasz.
Majd egy ogre megsimogatta az arcomat és a „rock around the clock” című nóta ritmusára dezintegrálódtam…

Fölülmúlhatatlanok vagyok abban, amit az ősök úgy neveznek, mint a magunkra kényszerített várakozás a vágy fölébredése és a vágy tárgyának magunkévá tétele között.

Nem érzem úgy, hogy az lennék aminek azok láttak, kik úgy döntöttek, hogy én nyomom meg a rakéták indítógombjait. Mert én olyan madár vagyok, akinek nem kell szárny a repüléshez.



Majd hirtelen a hátamon fekszem egy szürkefalu fürdőkádba, kezeimet szigszalag fogja össze. A málló vakolatú plafonról lógó pislákoló villanykörte fényében borotvált homlokú kedvesnek nem nevezhető arc jelenik meg. Tekintélyelvűség és mustárszag áramlik belőle.
Nem érti, mit mondok. Ennek nyomatékot pedig a kezében tartott döglött pisztránggal biztosít. Apró, láthatatlan manócskák ülnek a vállán és pajzán történetekkel mulatatják egymást, miközben egy madárcsontból faragott pipát adnak körbe.
Lesújt újra s újra…
Feldagadt ajkaim közül egyre nehezebben szűröm a szavakat, hogy hiába; hiába minden fenyítés, én képtelen vagyok gondolataim úgy életre hívni, hogy emberi fül azt megértse.
Erre bambán néz, majd az értelmetlenség megcsillan a szemében és ismét lesújt….
Átok ez mondom, átok. Engem nem látogat az álomseprő, nem sepri tisztára reggelente, elmém vulkánokkal, Nautilussal, háromkarú majmokkal, égett kaucsukszaggal, ózonízű koktélokkal és a falból előmászó rothadásszín kukacokkal összemázolt csataterét.
Nem látogat az álomseprő, nem sepri tisztára a terepet az új éjszakához.
Ismersz minket.
Találkozhatsz velünk fehérfalú szobákba zárva, nyáladzva és üvöltve. Megkötözve, hogy ne ártsunk magunknak. Néha világok bölcsességeit írjuk fekáliával a falra vagy a legnagyobb elmék számára megoldhatatlan egyenletek megoldásait suttogjuk a sarokba. De időnk többségében csak sikoltozunk és különböző végtagjainkat próbáljuk a szánkba tenni.
Mert mi vagyunk azok, kiket nem látogat az Álomseprő…
Mi vagyunk azok, akik életüket álmaik roncsai közt élik…

A színpad két oldala emelkedni kezd és láthatóvá válik egy gigantikus vénusz légycsapója, ahogy elnyeli a színt. A kiabálást elnyomja a verklizene majd ahogy összezáródnak a növényi ajkak az is elhalkul…
Fények ki.




Meg ami még jön :

Elérhetőség
Az elérhetőségek csak regisztrált felhasználók számára láthatók!
 
Fejráta

Barát
Kölcsönösen: Blackmagic, CosmO_O, Skyneth
Bejelöltek engem: TheBetrayer

Haver (Kedvenc)
Kölcsönösen: -Tiberian-, Clio, CosmO_O, Eenhorn, Julie, xyvz
Bejelöltek engem: Murphy, TheBetrayer, Tysson

SEX.OBJEKT
Mennyire vállalnám be? 17 bejelölés, 15 nyilvános
-3 Átlagos értékelés: 3.0000 +3
Ránézek és kasztrálom magam. Nemtől függetlenül. Hm. Talán. Olyan nemi szerveim izgulnak fel tőle, amik eddig még nem is léteztek.

COOLNESS (DÖGÖSSÉG)
Mennyire jó arc? 45 bejelölés, 43 nyilvános
-3 Átlagos értékelés: 2.8222 +3
Kifesteném vele a falat, annyira nem csípem. Átlagos vagy kicsit jobb. Táplálkozni lehet a kifújt széndioxidjából, annyira cool.

PROFIL
Mennyire jó a profilja? 48 bejelölés, 47 nyilvános
-3 Átlagos értékelés: 3.0000 +3
Mi van a kritikán aluli alatt? Na pont olyan. Ránéztem, láttamoztam. Gyakran nézem, tartalmas, szórakoztat.

Profil megtekintések száma : 603
 
Felhasználónév
Jelszó
 
Mi legyen az LD50 "utód oldal" neve?
DarkDimension
 
(21.3% - 40 szavazat)
LD51
 
(40.1% - 75 szavazat)
LD100
 
(28.3% - 53 szavazat)
Más, írok kommentek közé
 
(10.1% - 19 szavazat)

Ez az oldal nem jöhetett volna létre, ha nincs a www.pardey.org
Oldalaink megtekintéséhez IE 5.5+ valamint Flash plug-in szükséges. Impresszum | E-mail
Design: Monokrome Vision