Helyszín:Leányfalu
Időpont:2006-07-06 & 07

Elterveztük, hogy tartunk, egy amolyan kis összejövetelt ZiMiék nyaralójában, semmi extra, eszünk, iszunk, elvagyunk. Ugyebár előtte dukál egy nagybevásárlás, melynek során beújítottam egy harminc centi hosszú, vákuumcsomagolt füstölt halat, a cimke szerint egy makrélát. Mikor ezzel végeztünk, irány Leányfalu. Az eredeti felállás szerint három lány volt három fiúval, ez idővel változott, addig történt mindenféle, mint például a fent említett makréla kibontása, majd a kettővel alattunk lévő szomszéd postaládájába való belegyömöszölése, harc a nagynyomású locsolócsőért/vel, de a lényeg akkor kezdődött, mikor úgy tíz óra tájban hárman maradtunk férfiak: ZiMi, Máté, és persze én.
Először csak mentek a szokásos témák, begyújtottuk a kölcsön vizipipát, ZiMi gitározott, stb... Kicsivel később beugrott, hogy maradt még cirka három liter borunk, mire elkezdtünk inni, de kegyetlen tempóban. Nem sokkal ezután, ZiMi bejelentette, hogy ő bizony nem fog hányni, és mi vagyunk a faszok, hogy ezt feltételezzük. No jó...
Mátéval ketten elindultunk piát venni a közeli éjjelnappaliba, az út oda vissza kb fél órába telik egy átlagembernek.
Talán azért, mert a magunkkal vitt borral amerikai fociztunk, talán mert megforgattunk egy kispolszkit, aminek következtében a kiérkező tulaj a rendőröket hívta, talán azért, mert a visszafelé úton megszámlálhatatlanul sokszor estünk össze, a félórás utat közel két és fél óra alatt tettük meg.
Mire visszaértünk, ZiMi a nyitott ajtóban feküdt, kezében a kamerás mobillal, mellette egy sárga vödörben, legalább négy deci, sohasem látott színekben pompázó hányás virít...
Mikor ZiMit felkeltjük, közli velünk:
-Húúú, bazdmeg, hánytam...
Majd nagy büszkén mutatja a telefont....
-De felvettem videóra...
Tényleg felvette. Miután felépültünk a videó megnézése okozta, ordítvaröhögés következményeként fellépő fuldoklásból, arra gondoltunk milyen klassz lenne a napfelkeltében énekelni.
A napfelkeltét elaludtuk úgy négy órával...
Reggel:pakolás, takarítás, egyebek, ZiMi édesapja jött értünk autóval, amibe persze nem fért bele rendesen a cucc. Sebaj. Elköszönés, kiderül, hogy nekem biz gyalog/busszal kéne hazamennem. Hogy ne legyen egyszerű az életem, a vizipipát is én vittem vissza... Ám legyen.
Tehát, a kép a következő:ketchupfoltos farmerban, bakancsban, fekete ingben, ami tiszta egy merő szöszmösz a kurva padlószőnyegtől, kezemben egy összeszerelt vizipipával, ingzsebben a dohánnyal, és egy női napszemüveggel, kialvatlanul, és fáradtan caplatok keresztül Leányfalun, miközben a hőmérséklet exponenciálisan növekszik. Az egyetlen jó dolog volt, hogy röhöghettem a szembejövők hitetlenkedő/megbotránkozó arckifejezésén, valamint, hogy egy sacc per kábé kétméteres tag megállított, hogy nem "tömjük-e meg" a pipát.
Lényeg:hazaértem épségben, fáradtan, de boldogan, hisz feledhetetlen bulit hoztunk össze:)