Mivel ikrek vagyok, ráadásul a tigris évében születtem, asszem olyan minden lében kanál vagyok. Mindenbe szeretek belekezdeni, aztán sajna nagy hibám, hogy félbe is hagyom.
Imádok rajzolni, mégsem igazán fejlesztettem tökéletesre tudásomat.
Imádok gityózni, mégsem vagyok benne überprofi
Imádok regényeket, verseket írni, de eddig még nem igazán mertem őket megmutatni senkinek a legközelebbi barátaimon kívül.
Imádok fényképezni, mégis sok mindent nem tudok még a fényképezésről...
Imádok síelni, és mondjuk az megy is :P Azzal nincs probléma.


Ismerőseim és barátaim szerint is alapjában véve vidám természet vagyok. Szeretek... nem imádok mosolyogni, és a kedvenc kedvtelésem, hogy sétálok csak úgy az utcán, és aki morcosan jön velem szembe (fiúk is lányok is), rájuk mosolygok fülig érő vigyorral... A reakció asszem egyértelmű... Próbáljátok ki! Megéri!

Kutyákat és farkasokat! Minden fajtát! Egy kutya sose csalna meg, és nem bántana meg! "A kutyád bármikor kész életét áldozni érted... És Te Ő érte?" - Konrad Lorenz
"Egy jól nevelt kutya nem tesz rá kísérletet, hogy rávegyen, oszd meg vele az ebédedet. Egyszerűen csak olyan bűntudatot ébreszt benned, hogy képtelen vagy jóízűen enni."
Helen Thompson


Félreértés ne essék! Nem én vok a képen, csak ezzel tudom igazán szemléltetni a nagyságát.

Könyveket: Bűn és bűnhődés, Tizenegy perc, Az ifjú Werther szenvedései, Elizabeth, Utópia, A csend birodalma... A bibliám pedig Richard Bachtól az Illúziók! Mindenki aki csak teheti, olvassa el! Megéri!
A verseket is imádom! Az a baj, hogy most hirtelen annyi költő meg vers jut az eszembe, hogy nem is tudom ki a kedvencem. Talán József Attila, Szabó Lőrinc, Elizabeth-Barrett Browning, George Trakl, Ady...



Filmeket: Rengeteg kedvencem van. Pl: Angyalok városa, Fluke, Fehér agyar, Buck (mint látszik, minden film, amiben van kutya/farkas :P), Requiem for a dream, Kairo, Ringu, Ju-on, Kárhozottak királynője, Somewhere in time, Battle Royale, Dororo, A halál 1000 arca, Kowai onna...

Gitáromat: akkordozni nem igazán szeretek, általában szólózni szoktam. Legjobban klasszikusokat szeretek játszani, azon kívül a dallamosabb számokat.

Zongorámat: Beethoven, Muszorgszkij, Rachmaninoff, David Nevue...

Japán kultúrát (de nem azt a fajta európai elnyűtt baromságot, amit néhányan képviselnek! Mint pl. egyszer az egyik pesti ismerősöm azt mondta, hogy imádja a mangákat, főleg a Puccát. Aztán megkérdeztem tőle, hogy mit ért azon, hogy manga... És akkor elkezdte mondani, hogy "hát tudod! Mint amilyen az rtl klubbon a Sailor moon is volt!"
Még mielőtt divat lett volna japán, engem már akkor is érdekelt, és mindig mindenki kigúnyolt érte, főleg amikor az mp3-on jrock-ot vagy j-popot hallgattam...) Nagyra értékelem például még a japán anyukákat. Ezt biztos forrásból tudom, mert van egy évfolyamtársam, aki Japánból jött, és ő mesélte, hogy Japánban az anyukák többsége, aki "nagyon szereti" a gyerekét, felkel korán, hogy bentot csinálhasson a gyerekének. Ez általában lányos anyukákra igaz, mert a fiúkat nem szokta érdekelni az ilyen-olyan csicsás bento. Az iskolában pedig a lányok a bentóikkal szoktak dicsekedni.
Ha pedig egy lánynak tetszik egy fiú, akkor ő maga csinál a fiúnak bentot...

Animékat: huh! Ebből aztán nagyon sok van! Az a baj, hogy mindig az a kedvencem, amit épp nézek. Most a Shuffle van soron, és az a nagy kedvencem. Ezért csak ömlesztve egy párat leírok, hogy milyen stílusúakat szeretek: Kanon, Death note, Jigoku shoujo, Ouran host club, Yamato nadeshiko shichi henge, Full moon wo sagashite, Boku wa imouto, Kagen no tsuki, Ayashi no ceres, Air, Happy world, Shinigamis ballad, Hana yori dango, Fruits basket, Elfen lied, Cosette, Pet shop pf horrors, Aquarian age, Shakugan no Shana, X, Chobits, Wish, Peach girl, Marmalade boy, Sola... Na jó. Tovább nem folytatom. Még nagyon sokat írhatnék pedig...




Jdoramákat: Kimi wa petto, Hana yori Dango, My boss my hero, Kamisama mou sukoshi dake, Battle Royale, Gokusen, Dragon Zakura, Ichi ritoru no namida, Taiyou no uta, Jigoku shoujo, Tatta hitotsu no koi, Raiaa geemu, Hanazakari no kimitachi e... (és még nagyon sok más...)


Mangákat: ezt meg aztán most tényleg nem kezdem el sorolni. Az előzőek közül mindegyik, amelyiknek van manga kiadása, és még azon kívül sok másik...



Zenét: kedvenceim nincsenek igazán. Mindent meghallgatok. A klasszikustól a rockon át, a punkot, a jrockot, a popot, jpopot, néhány nyálasan csöpögős zenét, egyszóval mindent. Kivételt képez a Rap!
Pl.: Tokio, Miyavi, Limp Bizkit, Linkin Park, Metallica, Junkies, Alvin és a Mókusok, Blink 182, Evanescence, Gackt, NewS, Arashi, Alice Nine, Sarah MacLachlan, Bob Marley, Ossian, Pokolgép, The Cranberries, The Corrs, Hevia, Enya...




Virágokat: nekem a jácint a "drogom". Ha beleszippantok a virágai közé, akkor az nekem olyan, mint másnak valamilyen örömszerző drog. Azonnal elkezdek vigyorogni...

Esőt: főleg a természetben, mikor nem hallani mást, csak az esőcseppek ütemes koppanását a fák levelein, a tó felszínén, a fűben, esernyő nélkül, és semmire sem gondolva...

Forróságot: mikor olyan isten igazából meleg van, és alig kapok levegőt, mert minden olyan forró.

Tengert: lemerülni a víz alá, és csak merülni egyre mélyebbre...



Hideget: egy nagy bögre forró kakaóval a kezemben :)

Havat, havazást: szuper jó ha egy friss, szűz hóban én lépdelhetek először. Ropog a lábam alatt a hó, közben esetleg havazik...

Hazugságot

Hűtlenséget

Árulást

Ha valaki szereti az animékat, jdoramákat, jhorrorokat, meg mindenféle japán filmet, az küldjön egy üzit, és írok egy pár helyet, ahonnan aránylag gyorsan le lehet szedni őket. (Szívesen terjesztem a japán kultúrát ^^)



Kevenc könyvem elejéből:
Richard Bach: Illúziók (részlet a könyv elejéből)

"Volt egyszer, hogy egy kristálytiszta vizű, hatalmas folyó fenekén különös lények éltek.

A folyó csendesen hömpölygött mindannyiuk - fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, jók és gonoszak - fölött, a víz folyt, ahogyan folynia kellett, a víz csupán kristálytiszta önmagát ismerte.

A lények mindegyike görcsösen kapaszkodott a folyómeder mélyén heverő ágakba meg kövekbe, mert életük volt a kapaszkodás, az, hogy ellenálljanak a sodró áramlásnak, ezt tanulták születésük pillanatától.

Végül azonban az egyik lény így szólt: "Elegem van már ebből a kapaszkodásból. Bár a saját szememmel nem tudok meggyőződni róla, de bízom benne, hogy a folyó tudja, hová folyik. Hagyom hát, hadd sodorjon ahová akar. Ha továbbra is itt kapaszkodom, belehalok az unalomba."

A többi lény kinevette, és azt mondták: "Te bolond! Engedd csak el magad, és az áramlás, amelyet olyan nagyra tartasz, majd jól megforgat, odavág és úgy szétmorzsol, hogy abba hamarabb belehalsz, mint az unalomba!"

De a lény nem hallgatott rájuk, hanem elszántan elengedte, amibe eddig kapaszkodott, mire valóban rögtön forogni, bukdácsolni kezdett, és az áramlás a kövekhez vagdalta.

Ám a lény ennek ellenére sem kapaszkodott meg újra, az áramlás így egy idő múlva felemelte a folyómeder fenekéről, és többé már nem ütődött, zúzódott.

Azok a lények pedig, akik a folyó alján éltek tovább, és nem ismerték a sodródót, így kiáltottak fel: "Lássatok csodát! Ugyanolyan lény, mint mi vagyunk, de ő repül! Íme a Messiás, aki eljött, hogy mindnyájunkat megváltson!""