Művészet (mindennemű formája)
(most így pár pillanat töprengés után, hogy még mit írhatnék ide, rájöttem, hogy lényegében ebben az egy szóban aztán tényleg minden benne van:).

A Párom (már egyéve, szakadatlanul, és egyre csak jobban:),
olvasni (nagyonnagyon),
zenélni (8 évig citera, már 2,5 éve gitár, és most szeretnék beszerezni egy darbukát:),
zenét hallgatni (teljesség igénye nélkül: Tool, Watch My Dying, Ákos, Puscifer, Serart, Besh o droM, Kispál, HS7, Mnemic, Disdurbed, The Prodigy, Meshuggah, Ayreon, Diablo Swing Orchestra, Pendulum, Blind Guardian, Finntroll, The Darkness, Theiron, Rishloo, Yann Tiersen, The Beatles, etc...),
fotózni ,
sütni ,
állatokat (most jelenleg két degu, amit fent láttok patkányt, és kutyust sajnos már meghaltak),
családom ,
barátaim ("igazi" nem sok van, de őket nagyon:),
rajzolni (legközelebb, ha nem leszek lusta, majd azt is rakok fel),
szépet :),
kiállításokat, galériákat, színházat ,
az értelmes, szellemileg normális embereket ("normális"... hát kinek mi az... én itt a saját normáim alapján bekategorizált emberek "elit" csoportjára gondolok),
ha kiegyensúlyozottnak érzem magam és az életem .

Alpáribb dolgok: a sört, a csokit, gumicukrot, ricázni (ha valaki nem tudná (és ha jól sejtem, Te nem is tudod): szotyizni), téren, egy padon bambulni az embereket, aludni, a kispárnám, Bélát (alvós macim), úgy szimplán enni, jó koncerten lenni, ...

Nagyvonalakban talán ennyi.

A fentiek ellentéteit (minő' meglepetés...)

Gondolatok a pincében

A labda egy betört ablakon keresztül leesett az alagsori folyosóra. Az egyik gyerek, a házmesterék tizennégy éves kislánya lebicegett érte. Szegénykének a villamos levágta a fél lábát, s boldog volt, ha labdát szedhetett a többieknek. Az alagsorban félhomály terjengett, de azért feltûnt neki, hogy egy sarokban megmozdult valami. - Cicus! - szólt oda a falábú házmesterkislány. - Hát te hogy kerülsz ide, kiscicám? Fölkapta a labdát, s ahogy csak tudott, elsietett vele. Az öreg, csúnya és rossz szagú patkány - õt nézték cicának - meghökkent. Így még nem beszélt vele senki. Eddig csak utálták, szénnel hajigálták, vagy rémülten elmenekültek elõle. Most jutott eszébe elõször, hogy milyen más lett volna minden, ha történetesen cicának születik. Sõt - mert ilyen telhetetlenek vagyunk! - mindjárt továbbszõtte ábrándjait. Hát még ha falábú házmesterkislánynak születik? De ez már túlságosan szép volt. Ezt már el se tudta képzelni.

Örkény