A világ, amelyben hosszú-rövid életünket töltjük. Megismerni a működését, megérteni a hétköznapi és a különleges dolgokat is. Az élővilág és a környezet bonyolult rendszerét átlátni.
Az emberek, akik gondolataikkal és tetteikkel hatást próbálnak gyakorolni mindenre maguk körül. A világképek, igazságok és vélemények viszonylagossága újra és újra meglep. Csakúgy, mint az emberi viselkedés példái.
Önmagam, mint önálló lény, amely mégsem lehet független a környezetétől. Átélni jót és rosszat, élvezni az örömöt, fájdalmat. Tanulni mindezekből, hogy utólag minél kevesebb dolgot, élményemet érezzem haszontalannak.

- Annát

- a barátokat, az együtt töltött időt
- a bort (szőlőből, illetve egyéb gyümölcsökből)
- a teát
- a sört (gyengém a jóféle búzasör)
- a jó zenét (hangulathoz illőt...komolyzenétől némely öregecske popzenén és sötét-elektronikuson át a metálfélékig)
- a ködös, szeles, viharos időt
- a havat
- a kellemes estéket, éjszakákat
- a fegyvereket
- a jó ételeket (kényelmesen elfogyasztva)
- a félhomályt, sötétet (nem sül ki a szemem, megnyugtat )
- az erdőket
- a hegyeket
- a túrázást
- az egyedüllétet
- az elhagyott, lepusztultipari, ipari, épületeket
- az ősi, régi, időtálló alkotásokat
- a szerepjátékot (WoD - Mage, AD&D, Shadowrun, CoC)
- érdekes hangulatokat (olyanokat, amelyeket talán más észre sem vesz rohantában)
- az érzelmeket
- az embereket (ha értékeket hordoznak)
- eltérő nézőpontok megértését
- az iróniát, cinizmust
- a kíváncsiságot, amely a kételkedéssel párosulva a kutatói szemlélet alapját adja
- az önfejlesztést
- a biológiát, történelmet
- magamat (mértékkel. :] )
ez a lista soha sem lehet teljes...

- azokat az emberszerű lényeket, akik agyilag egy fél pár tornacipő szintjén vannak, és saját életükön kívül másokét is elcseszik
- a korlátoltságot, amely megértésre képtelenséggel és fejlődni nem akarással párosul
- a bizalommal, hatalommal történő visszaélést
- a pocsék ételt, italt (néha mégis azt fogyasztok...a muszáj nagy úr...:/ )
- a túlzott meleget
- a napfényt (csak az előttem lévő két méterig látok)
- hosszú távon a síkságokat (uuunaaalmaaas)
- a természet-/környezetpusztítást ( hahó, ha szétcsesszük a bolygót, akkor bajos lesz másikat találni )
- a tehetetlenséget, bizonytalanságot (főleg a magamét)
- a függésekre való hajlamomat
- az érzelmeket
- magamat (szintén mértékkel)
Könnyen tudnék még ide írni, de minek pazaroljak rá karaktert...éppen ezért, ez a lista sem lehet soha teljes...

Nekem...:
A jövő...? Lehetőleg Annával...barátokkal körülvéve...olyan élményekkel, hogy ha lesz lehetőségem az "Utolsó Pillanatomban" visszaemlékezni, akkor elégedettséget érezhessek...

Az emberiségnek?
Jó volna, ha nagyot tévednék...

Mindenesetre...a majdani újjáépítéshez (ha lesz) "szakmai gyakorlattal rendelkező" személyeket keresek. :P