A felszín alatt ott rejlik a késztetés,
a legőrültebb nekem a legkedvesebb,
rángatnak a hangok, akár egy bábut,
csend-zaj
rend-káosz
a lelki vágy testivé olvad,
símogatják a testem a zajok,
élvezem, élvezek,
csukott szemmel látok.
Semmi nem tud elrejtőzni bennem,
saját magam elé tárulkozom,
szemérmetlenül meztelenül.
A hangok kihasználnak,
levetkőztetnek és játszanak,
egymásba olvadva belémhatolnak,
belül szétválnak és tépnek:
mélység...
harmónia...
orgazmus...

Tai Chi és NOISE music.
Szeretem a nyitottságot,és ha valaki kíváncsibb mint amennyire fél.Szeretek mindent kipróbálni ami érdekel.
Jó felfedezni az embereket, mert néha a legváratlanabb helyeken lehet csodákra lelni és a meglepetés jó.
A zene mindenek felett, a tánc mélység és jó a depresszióra.
Nem utolsó sorban imádok fotózni.

Nem jó, ha valaki elvek miatt elszigeteli magát olyan dolgoktól, amikről azt sem tudja milyenek.
Nem szeretek haragudni, megsértődni és hazudni.
Az ítélkezés is butaság és nem jó,ha megmondják mi jó és mi rossz...ezt tapasztalat útján kéne mindenkinek megítélni, hisz mindenki más.

Lassan, de forrón liheg a csend,
túlzottan kihaltnak tűnik ez a hely,
mintha a tömeg egyszerre akkora lett volna,
hogy pont azért hirtelen a semmibe veszett.
Egyedül van a magány,
utolsó mozdulatként
az unalom hagyta el a helyet,
magával hurcolva mindent,
ami még volt.
A senki hangja hallatszik,
Senki táncol a semmi zenére
s a terem fő vendége a Hatalmas Üresség.