Höhh. Hogy mondják a kört négy dimenzióban?
Egyszerre minden és semmi, értsd: lusta disznó vagyok ahhoz, hogy magamtól bármivel komolyan foglalkozzak, de egy kis rugdosás-jellegű motiváció nyomán bármibe belevágok. Így kezdtem el tanulni mostanság egyszerre latint és középegyimptomit.
Kiindulópontokat persze ki lehet jelölni, de ennél sablonosabbak már nem is lehetnének. Tolkien, Herbert, Eco, Asimov, szir-szar fantasy-regények; zene a Sláger Rádiótól Kyusson át, HammerFallon keresztül Arch Enemy-ig; szerepjáték, kismillió; színjátszás; csillagászat-űrkutatás; középkor, ókor, fiktív múltak és jövők minden mennyiségben, satöbbi, ahogy bármely átlagos idióta BTK-s írná ezt. Na, ezért nem szeretem az ilyen bemutatkozásokat...

- a kevés nekem megmaradt embert;
- a hosszú beszélgetéseket;
- a csokoládét;
- különösen az étcsokoládét;
- az ezüstöt (tisztaság, szentség, vitézség, ártatlanság)
- a feketét (örökkévalóság, titok, halál, semmi)
- a Gyermekeimet;
- a félédes vörösbort;
- az mp3-lejátszómat;
- a Holdat;
- a telet;
- az időt;
- meg persze a denevéreket (közülük is különösen Tivadart).


Zene

- Amon Amarth
- Arch Enemy
- Blind Guardian
- Corvus Corax
- Deathstars
- E-Projekt
- Európa Kiadó
- HammerFall
- Isten Háta Mögött
- Kamelot
- Lordi
- Pink Floyd
- Rammstein
- Rhapsody
- Satyricon
- Stratovarius
- Therion
- megmégegycsomó


Könyv

- Umberto Eco: Baudolino, A rózsa neve, Foucault-inga, A tegnap szigete (ebben a sorrendben, humán létformai alapon kötelező)
- J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings, The Silmarillion, Unfinished Tales, History of Middle-Earth I.-XII. (első kettő magyarul-angolul, harmadik csak magyarul, utolsó folyamatban)
- Frank Herbert: A Dűne, A Dűne Messiása, A Dűne gyermekei, A Dűne istencsászára, A Dűne eretnekei, A Dűne Káptalanház (óvatosan!)
- Isaac Asimov: Alapítvány-Birodalom-Robot univerzum (sci-fi alapmű, de semmi több)
- Fekete István (mindenestül)
- George R. R. Martin: A Jég és Tűz dala-ciklus (magyar nyelven eddig megjelent: Trónok harca, Királyok csatája, Kardok vihara)
- M.A.G.U.S.-háttérirodalom (legaljától a "csúcsig", bár még az is... khmm...)
- George Orwell: 1984, Állatfarm
- Aldous Huxley: Szép új világ
- Arthur C. Clarke: Űrodisszeia-univerzum (a 3001-et kivéve, annál rosszabb könyvet még abszolút skálán is keveset olvastam, nemhogy Clarke-tól), A gyermekkor vége, Az őrszem (kötet)
- Rejtő Jenő: gyakorlatilag az összes, de a favoritok: Az elveszett cirkáló, A Néma Revolverek Városa, Texas Bill, a fenegyerek, Az elátkozott part, satöbbi
- meg amit a kezembe adnak


Film

- Jurassic Park (az első)
- Mátrix (szintén az első)
- Solyaris
- 2001. Űrodisszeia
- 2010. Második űrodisszeia
- Stalker
- Equilibrium
- 1984
- Nekem lámpást adott a kezembe az Úr Pesten
- A tizedes, meg a többiek
- The Wall
- Blade Runner (alias Szárnyas fejvadász)
- Hellsing-anime
- Holnapután
- A Gyűrűk Ura-trilógia

- az univerzum bizonyos alapvető jellegzetességeit;
- a 26 fok fölötti meleget;
- azt a fajta buta embert, aki ezen nem hajlandó változtatni;
- mindent, ami túl gyorsan mozog és túl sok lába van;
- a hazugságot (ide tartozik az őszinteség hiánya is);
- valamint a bizonytalanságot.

Sum, qui sum.
(név-, cím- és szereplista)

- az Éjszínű Denevér
- Moreril Utumno
- fedaykin
- lux et tenebra Domini
- Bëor vére
- Forostar lakója
- Aiculosse fia
- Óðinsniðr

Idézetsorozat.
(Érkezési sorrend.)

Quod eram, tu es nunc,
Quod sum, tu eris,
Mille anni passi sunt...

(eredetiben:)

Oh, dragul meu, mă mistuie focul iubirii
Ceea ce am fost, eşti tu acum
O mie de ani au trecut
Ceea ce sunt, vei fi tu
O mie de ani au trecut

Quod fuimus, estis
Quod sumus, vos eritis
Mille anni passi sunt

Viaţa va fi schimbată, şi nu luată
Simt şi acum buzele tale pe gâtul meu
Dragul meu, tu m-ai făcut nemuritoare
Te vreau toată

Quod fuimus, estis
Quod sumus, vos eritis
Mille anni passi sunt

/Corvus Corax - Mille Anni Passi Sunt/


Tizenhatról tizenhatezerre
Csúcsra drótozva,
Sose fordulsz fel, sose törsz meg
Fejest ugrasz a semmibe.

Láttad a napfényt elsüvíteni
Ott a mélyben valahol?
Mártózz meg benne, pajtás,
Cuccold fel magad.

Acélból, nyers érzelmekből gyúrva
Vadul szeretsz, rogyásig,
Sose adod fel.

/Johnny Silverhand - Never Fade Away/


Mert elhagyatnak akkor mindenek.

Külön kerül az egeké, s örökre
a világvégi esett földeké,
s megint külön a kutyaólak csöndje.
A levegőben menekvő madárhad.
És látni fogjuk a kelő napot,
mint tébolyult pupilla néma és
mint figyelő vadállat, oly nyugodt.

De virrasztván a számkivettetésben,
mert nem alhatom akkor éjszaka,
hányódom én, mint ezer levelével,
és szólok én, mint éjidőn a fa:

Ismeritek az évek vonulását,
az évekét a gyűrött földeken?
És értitek a mulandóság ráncát,
ismeritek törődött kézfejem?
És tudjátok nevét az árvaságnak?
És tudjátok, miféle fájdalom
tapossa itt az örökös sötétet
hasadt patákon, hártyás lábakon?
Az éjszakát, a hideget, a gödröt,
a rézsut forduló fegyencfejet,
ismeritek a dermedt vályukat,
a mélyvilági kínt ismeritek?

Feljött a nap. Vesszőnyi fák sötéten
a haragos ég infravörösében.

Így indulok. Szemközt a pusztulással
egy ember lépked hangtalan.
Nincs semmije, árnyéka van.
Meg botja van. Meg rabruhája van.

/Pilinszky János - Apokrif (részlet)/


Védj meg minket, Fény Ura, mert az éj sötét, és tele van iszonyattal.

/Ima R'hllorhoz, a Fény Urához - A Jég és Tűz Dala/


Vénemberek játszadoznak,
De az Isten nem figyel
Megmaradtunk egymásnak,
Senki nem tárgyal senkivel

Néha vér és néha nyál,
Ezt nem kenhetik senkire
Nekem semmi nem használ,
és nem leszek jó semmire

/Európa Kiadó - Lehet/


Hol a fele kezedtől az áldás? Hol a csak-nekem-szó? Hol adok vizet? Hol adok kivont sót ezután? Szerepem a valóságtól eltart a földed alapján. Ki adott teret? Itt ki adott időn-túlhaladást?
Meteoritom az orionaranyadért beletemeti a felemást. Letakar a metabolika az izom és a tudattá sápadt dicsőség.

/Isten Háta Mögött - Az Orionaranyadért/


Nekünk asszem minden art
Beszélni sincs már miről
Szépen csendben artozunk
Bújunk minden tény elől

Nem makacs már, nem makacs
Nem is biztos, rég nem az

Lányok, fiúk, lányok, fiúk
Sok kis kiút, sok kis kiút
Körbe-körbe, föl-le, föl-le
Tűzre-vízre, égre-földre
Szerteszét ugrándozunk
Össze-vissza artozunk

Mindent összeartozunk
Össze-vissza tartozunk
Csillagok csak szerteszét
Felrobbannak, jaj de szép

Jó tényekből jó mesék
Ez egy balfasz nemzedék
Nem nagy gáz és nem nagy fék
Pisáláshoz művesék

Lányok, fiúk, lányok, fiúk
Sok kis kiút, sok kis kiút
Körbe-körbe, föl-le, föl-le
Tűzre-vízre, égre-földre
Szerteszét ugrándozunk
Össze-vissza artozunk

Az art nem tény csak félelem a ténytől
Az art fájdalom a rossz műveséktől
Az art nem más, mi magunk vagyunk csak
Tudom akarjátok, még hogy maradjak
Tudom hogy Elvis nélkül féltek a fénytől
Mert Elvis pisál fényt minden veséből
Az art nem fény, csak húgyfolt a fényben
Hinnetek kell a szép mesékben
Mert baj lesz, fájni fog nagyon, ha nem megy
Vagy nem fog fájni, csak tiszta húgy lesztek

/E-Projekt - Minden art/


Világunk három pilléren nyugszik, akár a régieké. Az első a Tien, az Ég, az el nem érhető, a második a Tao, az Út, mely lépteinknek irányt, létünknek értelmet ad, a harmadik a Taj-csi, a Legfőbb Eredő, minden változás summázata. Az ég elborulhat, az út új kanyart vehet, a változás azonban örök...

/Gáspár András - Két életem, egy halálom/


Az univerzum egyszerűen csak létezik; ha meg akarja tartani józan eszét, egy fedaykin ezt csakis így foghatja fel. Az univerzum nem fenyeget, és nem is ígér. Olyan dolgok vannak benne, amelyek fölött nincs hatalmunk: hullócsillagok, fűszerrobbanások, öregedés és halál. Ezek ennek az univerzumnak a realitásai, s az embernek szembe kell néznie velük, bármilyen érzések is támadnak benne. Szavakkal nem tudja elűzni az ilyen realitásokat. Lassan behálózzák és megkörnyékezik a maguk szótlan módján, és akkor, akkor majd megérti, mit jelent az "élet és halál". Ha pedig megérti ezt, öröm fogja eltölteni a szívét.

Muad-Dib szavai fedaykinjaihoz
/Frank Herbert - A Dűne gyermekei/


Then Melkor saw what was done, and that the Valar walked on Earth as powers visible, clad in the raiment of the World, and were lovely and glorious to see, and blissful, and that the Earth was becoming as a garden for their delight, for its turmoils were subdued. His envy grew then the greater within him; and he also took visible form, but because of his mood and the malice that burned in him that form was dark and terrible. And he descended upon Arda in power and majesty greater than any other of the Valar, as a mountain that wades in the sea and has its head above the clouds and is clad in ice and crowned with smoke and fire; and the light of the eyes of Melkor was like a flame that withers with heat and pierces with a deadly cold.

/J. R. R. Tolkien - The Silmarillion/


Far in the Northern hills of stone
in caverns black there was a throne
by flame encircled; there the smoke
in coiling columns rose to choke
the breath of life, and there in deep
and gasping dungeons lost would creep
to hopeless death all those who strayed
by doom beneath that ghastly shade.
A king there sat, most dark and fell
of all that under heavens dwell.
Than earth or sea, than moon or star,
more ancient was he, mightier far
in mind abysmal than he thought
of Eldar or of Men, and wrought
of strenght primeval; ere the stone
was hewn to build the world, alone
he walked in darkness, fierce and dire,
burned, as he wielded it, by fire.
He 'twas that laid in ruin black
the Blessed Realms and then fled back
to Middle-Earth anew to build
beneath the mountains mansions filled
with misbegotten slaves of hate;
death's shadow brooded at his gate.

/J. R. R. Tolkien - The Lay of Leithian (részlet)/


Oda tartok; tudom végre,
ki vagyok, s mit ér karom.
Nyílt a víz, a messzeségbe
sodródik kalózhajóm.

Minden új fényben ragyog fel,
időn, téren Dél pihen -:
csak - irtózatos szemeddel -
Te nézel rám, Végtelen.

/Friedrich Nietzsche/


13.
1
Ekkor láttam, hogy a tengerből egy vadállat bukkan fel. Tíz szarva volt és hét feje, szarvain tíz korona, fején meg istenkáromló név.
2
A vadállat, amelyet láttam, hasonlított a párduchoz, lába mint a medvéé, szája pedig az oroszlán szája. A sárkány neki adta erejét és trónját, nagy hatalmával együtt.
3
Az egyik feje mintha halálra lett volna sebezve, de halálos sebe meggyógyult. Az egész föld csodálta a vadállatot.
4
Leborultak a sárkány előtt, hogy hatalmat adott a vadállatnak. Leborultak a vadállat előtt is, és így imádták: "Ki fogható a vadállathoz, ki tudja vele fölvenni a harcot?"
5
Gőgös, káromló szája volt, és hatalmat kapott, hogy negyvenkét hónapig jártassa.
6
Káromlásra nyitotta száját az Isten ellen, káromolta a nevét, hajlékát és az ég lakóit.
7
Hatalmat kapott, hogy megtámadja a szenteket és győzelmet arasson. Hatalma kiterjedt minden törzsre, népre, nyelvre és nemzetre.
8
A föld lakói, akiknek a neve a világ kezdetétől nincs beírva a megölt Bárány életkönyvébe, mind leborulnak majd előtte.
9
Akinek van füle, hallja meg!
10
Aki mást fogságba hurcol, fogságba kerül. Aki karddal öl, annak kard által kell elhullnia. Ez a szentek állhatatosságának és hitének az alapja.
11
Akkor láttam, hogy egy másik vadállat emelkedik ki a földből. Két szarva volt, mint a Báránynak, de úgy beszélt, mint a sárkány.
12
Az első vadállatnak minden hatalmát gyakorolta a jelenlétében. A földet és lakóit rávette, hogy boruljanak le az első vadállat előtt, amely kigyógyult halálos sebéből.
13
Nagy csodajeleket vitt végbe, még tüzet is bocsátott le az égből az emberek szeme láttára.
14
A föld lakóit megtévesztette a csodajelekkel, amelyeket a vadállat előtt véghezvihetett. Rávette a föld lakóit, hogy emeljenek szobrot a vadállatnak, amelyet a kard megsebzett, de felgyógyult.
15
Hatalmat kapott, hogy lelket leheljen a vadállat szobrába, hogy megszólaljon a vadállat szobra, meg hogy megölje azokat, akik nem borulnak le a vadállat szobra előtt.
16
Elrendelte, hogy mindenkinek, kicsinek és nagynak, gazdagnak és szegénynek, szabadnak és rabszolgának jelöljék meg a jobb karját vagy a homlokát,
17
és hogy senki ne adhasson-vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét: nevét vagy nevének a számát.
18
Ez a bölcsesség! Akinek van esze, számítsa ki a vadállat számát, hisz emberi szám: hatszázhatvanhat.

/Jel. 13.1 - 13.18/


If I ever...
If I never...
Make me understand the tought whatever

Make me see
Make me be
Make me understand you're there for me

Take this life
I'm right here
Stay a while, and breathe me in

/In Flames - Take This Life/


Audite vocabula meos, testariminique sacramentum meum.
Nox concrescit, meus praesidium incipitque. Immensus sit tenus diem mortem meum. In loco meo vivo ac mortuo. Ego sum gladius in tenebram. Ego sum custos moenium.
Ignis sum, quae contra frigus ardet, lumen sum, quod auroram apportat, cornu sum, quae dormentes excitat, scutum sum, quod imperium hominum fuetur.

Az Éjjeli Őrség esküje - részlet


Mi az alapvető különbség köztetek és köztem? Már tudjátok. Azok az ősi emlékek. Az enyémek a teljes tudatosság állapotában jönnek elő. A tieitek a sötétbe burkolóznak. Egyesek ezt ösztönnek vagy sorsnak nevezik. Az emlékeknek mindnyájunkra mozgató hatása van - mindarra, amit teszünk, amit gondolunk. Gondoljátok, hogy ti immúnisak vagytok az ilyen hatásokra? Én vagyok Galileo. Itt állok, és azt mondom nektek: "És mégis mozog." Az, ami mozog, olyan erőt tud kifejteni, amelynek semmilyen halandó hatalom nem mert eddig ellenszegülni. Most itt vagyok én, hogy megpróbáljam.

Ellopott Feljegyzések
/Frank Herbert - A Dűne istencsászára/

(Majd még lesz.)


Még valami.
Ehhez az itteni kis "szociális kategorizáció" (barát, haver, stb.) című össznépi játékhoz némi kiegészítés, afféle "generáljunk sértődéseket"-tiráda.
Ha már csináljuk, csináljuk komolyan, és bár az utóbbi időben nagyon elszoktam a környezetemben lévő emberek fontossági sorrendbe erőszakolásától, ez itt mégiscsak valamiféle virtuális közösség, amiben úgy vagyok benne, hogy nem, de néhány tagját van szerencsém közelebbről-távolabbról ismerni. Ezen tagok nevét meglátva bólogatok, kinél milyen hevesen, igen, ismerlek, te is itt vagy, remek, de. Haver. A barát az egy másik dolog; tény és való, hogy talán célszerűbb lenne a kialakult közösségi axiómarendszer szerint kezelni az ilyen fogalmakat, de, még ha van is ilyen, ezen a téren hadd tegyek rá magasról. Ergo kár barátként bejelölni, mert úgysem.

Zárszóként.
"Non nobis, Domine, non nobis, sed nomini tuo da gloriam."