ami érdekel, az maga az élet, minden tartozékával... (na jó, talán mégse mind :wink: )

Szeretem az irodalmat, rengeteget olvasok,

Pilinszky verseit,

Barbara Erskine könyveit, Laurell K. Hamilton Anita Blake sorozatát-többek között,

a kávét,

a szinházat, egyszer szeretném látni a Vámpirok bálját,

a musicaleket,

ha egy koncerten hallom vissza a dalszövegeimet,

a vér szinét és a lilát,

ha egy könyvnek jó az illata,

a cicámat - hallgatni és érezni ahogy dorombol,

a négyest és a kilencest, amik valahogy mindig jelen voltak eddigi életem során,

a vidámságot, nevetést,

az öleléseket,

megkeresni az éjszakai égen az Orion avagy a Vadász csillagképét, ezt órákig tudnám bámulni,

megérinteni, ami tetszik,

a szivdobogást,

a várromokat, mindig az az érzésem, hogy valami titkot őriznek,

hogy nem vagyok "stresszelős",

a csizmákat, fűzőket és a fehérneműket,

az élénk szineket,

a szelet,

a tavaszt - van neki egy egészen egyedülálló érzésvilága, és mivel márciusban születtem, teljes mértékben tavaszi emberkének tartom és érzem magam.

Imádom a kreativitást,

a szokatlant,

a csokit,

a gitár hangját,

az álmokat,

Nagymamámat, tényleg fasza csaj :D

észrevenni az apró részleteket. (nem mindig sikerül :)),

a barátokat - régieket és újakat egyáránt.

Szeretek mosolyogni és mosolyogva nézni a tükörbe,

fantáziálni,

nagyon sokáig aludni (meztelenül mert megtehetem),

visszaemlékezni,

a lényegre térni és nem mellébeszélni a végtelenségig,

ha tiszta az ég megállni, felnézni és gyönyörködni a felhőkben...akár a város közepén,

segiteni, akinek csak tudok.

Élvezem, hogy tudok lélegezni és mozogni.

Mindig elbűvöl, ha meglátom az út mellett azt a régi házat, amit egyszer álmomban is láttam, szeretném egyszer közelebbről is megnézni, körbejárni.

Csapatban általában vezetni akarok, vagy éppen megbújni egy észrevétlen sarokban és csak szemlélődni. Figyelni, mi történik körülöttem, anélkül, hogy a részese lennék. Néha jó a passzivitás.

bogarakat (szúnyog, hangya, lepke - még ha az nem is igazán bogár, és minden, ami egy kicsit is ide sorolható, már ugye szerintem :),

paradicsom - már attól is kiráz a hideg, ha rágondolok (viszont a kechupot meg a paradicsomlevest szeretem...) :D

olyan vizbe menni, amiben halak is úsznak,

ha hangosan korog a gyomrom más emberek jelenlétében,

ha félek valamit megtenni, nehogy kinevessenek (nem vagyok büszke rá, de előfordul),

a mosogatást,

ha akkor megyek aludni, ha már kint világos van,

a kétszinű rokonokat, akik csak a látszat miatt jópofáskodnak és elvárják, hogy te is ezt tedd,

a politikát (úgyis csak felhúzom magam),

a túl meleget (20 fok körül jó),

ha hidegben vagy esőben kell mennem valahová,

hülye kérdéseket,

ha valaki kéreti magát,

pesszimizmust,

háborús filmeket,

ha valamit elszúrok - na azt nagyon nem szeretem.

...ha sokáig nézel a mélységbe, a mélység is beléd néz...

Azt vallom, hogy a fájdalom nem egy feltétlenül rossz dolog, amitől mindig menekülni kell, mert nincs olyan fájdalom, amiből ne lehetne tanulni. Igenis van termékeny fájdalom, amit nem KELL mindenáron kikerülni.

Hiszek abban, hogy semmi sem történik ok nélkül.

...és TUDOM, HOGY SOKAT BESZÉLEK...