Minden, amin érzem az életet. Legyen az művészet, filozófia, zene, egy darabka légben úszó plakát, egy nem halott tekintetű emberi arc a budapesti tömeg/közlekedési vállalat valamely eszközén, ideiglenes elmezavarhoz kapcsolható dolog.

Elgondolkodtató irodalom.
Modern, abszurd, groteszk, szürreális.
Színház. Minden formában érdekel, nem minden formában szeretem.
Ma már behatóbban ismerem.
Mondhatni a véremmé vált.
Vagy én váltam a színház vérévé.

Adrenalint. Lehetőleg intravénásan is, amíg a pulzusom bírja az erekben. Még inkább azután.

Hadouken.

Blindside. Pendulum. Mutemath.
(hogy dícsérjem kicsit az édesanyját mindenkinek, aki nem vállalná be ebben a társaságban...)

Orwell. Wilde. Horeselover Fat.

Krétakör. Brook. Strindberg.

Budapestet . Nagyon.
Érezte már valaki a Keleti Pályaudvarnál, hogy lüktet ez a város? Hogy dobog a szíve az aszfalt alatt, és mi is részei vagyunk ennek az óriási orga(ni)zmusnak, amibe valahogy belefolynak a neonplakátok, a felüljárók és a buszok az emberekkel?
Még nem töltöttetek elég időt távol....

Mindig mindenkit szerettem, aki egy kicsit is olyan volt, amilyen én lenni akartam.

Rajzolni. Rajzolni. Festeni. Alkotni. Dolgozni. Rohanni a színházban. Jelen lenni a színházban. Átadni valamit , amit gondolok a valóságról.
Átadni valamit, amiről azt gondolom, hogyha csak egy ember is felfogta a közönségből, már érdemes volt megcsinálni.
Rendezőkkel konzultálni, beszélgetni.
Jó érzés, hogy nem én vagyok az egyetlen aki így gondolkodik a környezetéről, a világról, a kultúráról és főleg a modern színház feladatairól.

Színház. Díszlet. Jelmez. Rendezés.

Más kultúrákat, vallásokat, nemzetiségeket, felfogásokat, különbségeket ...szerintem a gyász színe igenis a fehér.

A butterfly-like vision vainly called on the name of life.

Érzéketlenség és őszintététlenség.
Mindig, minden formában, minden körülmények között.

Azokat az embernek gúnyolt ostoba teremtményeket, akik az egyéniségüket kifejezni nem tudván másokat másolnak, illetve ugyanazon tulajdonságokért megvetnek másokat, netalán iszonyatosan megpróbálnak bekerülni valami közösség hatású intézménybe, leplezni az indivídum hiányát.

Divatmajmolást, a jelenkor divatát.
Poénból érvagdosást.
A társaságot.
Az egyedüllétet.
A pletykát.

Hogy túl könnyen felhúzom magam olyan viselkedési formákon, ami elvileg természetes és általános.
Tényleg, az általánosan elfogadott dolgokért se rajongok...
Többnyire.

Nemszeretem a paradoxont és az ambivalenciát.
Hazugság.

"All that you can imagine IS real"

"I am who I AM/WAS/WILL BE"

"Impossible does not exist"

"Being natural is SIMPLY A POSE and the most irritating pose I know"

"Beauty means EVERYTHING"

Hittem, hogy ha erőszakot teszek magamon, tudok olyannal foglalkozni, ami nem érdekel. Tévedtem.
Ennek kifejezetten örülök.

Magyar Képzőművészeti Egyetem, Alkalmazott Látványtervezés.
ÉS VALÓBAN FELVETTEK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

DOnt wORry i'M nOt a fOol, I'm JuSt trYIn tO SAve tHe wORld..

OVERWRITE yOur SeNSeS, nOThInG iS IMpOsSiBle.