Nightwish minden mennyiségben! 8) Poet and the pendulum; Master passion greed, (videó)Deep silent complete, ... Szimfonikus metál. Power metál. Metal core. Óóó je.
És táncolni is annyira szeretek,mint NW-t hallgatni. Az az álmom, hogy versenyezhessem vele. Csak kéne hozzá egy pár... (Ha kedvet érzel magadban, és 172cm-nél magasabb vagy, és hajlandó volnál egy héten egyszer Veresegyházon táncikálni, no meg FIÚ VAGY, akkor szóljál légyszi..! )

đ Stephen Kinget. Állattemető... Ragyogás... Imádom.
đ Horrorfilmeket, a Kör mindhárom részét. Mikor megnéztem az elsőt a barátnőmnél, voltam vagy ötödikes, és mikor jött ki Sadako a tévéből, meg ezek... Hazamentem, leültem a konyhában egy székre, és háromnegyed órán át szótlanul meredtem ki a fejemből.

đ Metal core. Már pár hónapja metálkórban szenvedek.
đ Szeretem az őszt, és a telet. Vörösesek, vagy csupaszok a fák, télen vastag, fehér, halálos-hideg hóréteggel... Csönd van, és hideg (és hó, és halál.), és ez megnyugató. És jön a karácsony (nem a kedvenc ünnepem, de szeretek ücsörögni karácsony első napján a templomban, a karácsonyfa mellett, a térdelő és imádkozó Jézust nézve az oltárképen, és hallgatni a prédikációt.)


đ A Stand Up Comedy-t. Minden nap van legalább egyszer a szar Cool-on, és az összes epizódot vagy negyvenszer leadták már, de azt mindet megnéztem már. Bödőcs Tibor, Hadházi László, Aranyosi, és Kiss Ádám a favorit.
Đ Szeretem a könyveket. Fogni egyet - tanulás helyett - , felülni a konyhaasztal tetejére a lámpa alá, téli délutánokon lábat a radiátorra, és falni a sztorikat. King, Neil Gailman, Hugo, Goethe...
đ Szeretem a technikai kütyüket. Megnézegetni, milyen új mobilok lesznek, mit tudnak (ellenben marhára nem értek hozzájuk), laikusként nézegetem, próbálgatom őket.

A rózsaszínt, a primitív embereket, és a SZaDeSz-t. A hideg ráz a hejesirási hibáktól, meg a tom, wok, jah és az ehhez hasonló szlengtől.
És az idióta gebe matektanárnőmet, aki sebesen rohangál körülöttünk, mintha lenne valami értelme, és amint ,,nem figyelek" (ki merek nézni az ablakon), kihív a táblához, és megpróbál karót adni. Aztán nem jön össze neki.
Nem szeretem azt sem, hogy volt egy tök jó novellám, ami elveszett, mikor a számítógépet újra kellett rakni.

Nagyotmondó János

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, a neve Nagyotmondó János. Elindult egyszer János szerencsét próbálni.
Ahogy ment, mendegélt, beért egy vészjóslóan sötét ligetbe, szikkadt nádasok és sűrű, csöndes fák ligetébe. Hát amint így lépdelt előre nagy óvatosan, egyszerre fekete, iszapos tisztásra ért. A tisztás közepén egy viskó állt, előtte egy asszony bánatot teregetett. Nagyotmondó János odalépett hozzá és illendően köszöntötte. Akkor látta meg, hogy az asszonynak nincsen szeme.
– Tudom ám, miért jöttél, János.
– Érted jöttem – lódította Nagyotmondó János, ahogy máskor is szokta –, mert hét határon túl is elért megbabonázó szépséged híre.
Az asszony erre csak nevetett. Nagyotmondó János folytatta a mondókáját, hasonlította őt magányos fűzfához, tószavú éjtündérhez, parttalan gondolathoz. Hanem az asszony csak mosolygott.
– Tudom ám, miért jöttél, János. Távoli földeken, messzi palotákban tudják, hogy egy ládikóban kincset őrzök: a szemem világát, amivel a holnapot és a tegnapot látom. Azt akarod te megkaparintani.
Bosszúságában Nagyotmondó János előhúzott a tarisznyájából három egyforma követ, és így szólt:
– Hallod-e, te asszony. Van nekem három macskám. Az elsőnek a neve Közössóhaj, és a tiéd lehet, ha velem jössz.
Mintha felhő ereszkedett volna az asszony arcára, amikor a kezébe vette a követ, de aztán tovább is libbent, amikor a földre tette.
– Ej, János, nem fogsz ki rajtam – mondta nevetve. János pedig folytatta, mintha egész életében erre készült volna.
– A másodiknak a neve Kívánság, és a tiéd lehet, ha velem jössz.
Elkomorodott az asszony arca, amikor megérintette a követ. De mosolygott megint, mihelyt a földre tette.
– Ej, János, tanulnod kell még a világról, ha engem akarsz megtéveszteni.
Nagyotmondó János pedig tovább győzködte a különös asszonyt, mert nem is lett volna Nagyotmondó János, ha nem teszi.
– A harmadiknak a neve Mégtöbbgond, és a tiéd lehet, ha velem jössz.
Hanem most már egészen gondba borultan állt ott az asszony, amikor elvette a követ Jánostól, a keze doromboló selymet érzett, a lelke sok mindent, ami nem mesébe való. Az ölébe vonta János fejét, és a fülébe súgta, hol találja meg a kincsesládikáját.
Nagyotmondó János sem volt rest, előkapta a ládikát a rejtekhelyéről és uccu neki, távozott, egy szó nem sok, annyit sem mondott búcsúzóul.
De mit kezdjen most már ezzel a ládikával – tanakodott magában Nagyotmondó János, és amint kiért a fekete ligetből, egy patakba dobta. Azután továbbvándorolt, világosabb vidékekre, ahol a lányok nevetést hímeznek, az asszony pedig magára maradt Mégtöbbgonddal, és élt, ahogy élt, míg meg nem halt.