Emlékek börtöne


Az emlékek börtönére hét lakat került,
Amint a szívembe a bánat pengéje merült,

Az első lakat foglya a bánat s a magány;
fészkétől megfosztott vándorló madár.
A második őrzi a sötét, agg félelmet;
karókkal tűzdelt feneketlen vermet.
A harmadik lakat az örömre veretett;
szörnyű úr az, ki sohasem nevetett.
A negyedik lakatra a hazugság van írva;
vér áztatta rongyban tett bele a sírba.
Az ötödik maga az ezernyi ígéret;
a becsapottak felett a halálos ítélet.
A hatodik csak rozsdás elavult merengés;
rabságban vergődő szépséges felejtés.
Emlékek börtöne, hát szép rabod maradok;
mert a hetedik lakat, én magam vagyok.

2003. szeptember 16.




Őrület


Néha úgy érzem ajtómon dörömböl,
És elönt a rémület,
Mert jussát kéri, nevedet üvölti,
A borzasztó Őrület.

2000.



"Addig feszíted a húrt egy szituációban,
míg lehet. Ha nem volnának rendőrök,
eszébe jutna bárkinek is,
hogy felrontson a színpadra?
Mert nézd meg, mit csinálnak, ha végül
feljutnak oda: teljesen békések.
Csak az motiválja őket a színpad megrohanására,
hogy kordon van. Ha nem volna kordon,
nem volna motiváció...
Mindenki ki szeretné próbálni:
mi is történik, ha provokálnak.
Szerintem ez jó dolog. Kipróbálhatják,
hogyan működik a hatalom.

/Jim Morrison/