Megérintett a szabadság,
Hittem, hogy arcaim mindig cserélgethetem,
de ragaszkodtam

A végső veszélyt a vágy hordozta,
hogy magam vagyok önelégült magányomban

Az ego és hit hirtelen eggyévált,
egy istenséggé vagy vallássá mit belsőmmel azonosítottam,
de olyan elvekkel ruháztam fel melyek gátoltak
s nem voltak enyéim,
ezért megcsaltak keményen

Szembesültem az igazsággal, mely végtelen dühöt gerjesztett,
hazudtam, mindennek s mindenkinek
s bizalmam hirtelen tovaszállt,
amint elvetettem, hogy létezhet ilyen.

Halottam, hogy körülöttem szavak keringenek,
figyeltem az emberek szája miként mozdul,
de nem értettem miért nem hallom meg.
Mert a lényeg már feltárulkozott.

A cél a türelem volt, az emberi játszmák és pszihológiai csapdák,
csupán lépcsőfokok és végső következtetésem arról,
hogy skizoid vagyok.

De a mókuskerék pördült tovább, hajtani kell, nem érdemes megállni, avagy ez egyetlen szabadulási esély ha lezúzok mindent magammal együtt!?