Metal, koncertek, könyvek. stb.

Szeretem a jó koncerteket. A death/black/melodic death metalt, gothot és a metalcoret, de nagyon megválogatom mi az, amit meghallgatok. Szeretem tudni miről szól egy-egy zene, ha magyar, ha külföldi.
A jó filmeket, főleg a psycho-horror, thrillereket. Előnyben részesítem azokat a filmeket, melyek hagynak 'nyitott ajtókat' és nem rágnak mindent a számba.
Sokat olvasok, főleg addig amíg még van rá időm, hisz néhány év múlva vár a munka, jó esetben egy szerető család és akkor már nem lesz annyi időm rá, hogy könyveket olvassak.
Értelmes emberekkel beszélni, akinek megvan a véleménye dolgokról és, nem minden második szava káromkodás.
Emlékeket, melyek néha előjönnek, és olyanok, melyekről teljesen megfeledkeztem.
Írni verseket, történeteket. Egyszer talán majd hasznosítani tudom. Talán. Remélem.
Sört, kávét, tea/kávéházakat. Sétálni, beszélgetni.
Watch my Dying mint örök kedvenc együttes. Mint szövegileg mint pedig hangzásilag kiválót alkotnak. Nem egy szokványos tömeggyártmány és koncerteken is remekül helyt állnak.
és még rengeteg minden.

Igénytelenség.
Hogy nem tudok néhány dolgon túllépni.
A tökfőzeléket.
Mikor valaki elkezd azon nyáladzani, hogy jaj milyen rettentő édes, helyes, zabálnivaló pasit látott, vagy volt a tévében.
Ha valaki az sms-eimet olvasgatja...
Az emberi viselkedés módot és ezt a primitív felfogás módot mely egyre gyakoribb mostanában.
Bizonytalanságot és a félelmet.
A pénzt, hogy minden körülötte forog. Hogy mindennek arról kell szólnia, mikor minimális pénzkidobással -sőt, sokszor még pénzköltés nélkül is- jól lehet érezni magunkat.
Az időt, hogy bele kell törődnem, múlik. Minden pillanattal egyre jobban és nem fordíthatom vissza. Hogy elmulasztok lehetőségeket, mert azt hiszem, lesz még rá lehetőségem. De kezdem megtanulni, hogy ki kell használni a pillanat hozta lehetőségeket.
A múlt sötét ködét, melyektől nem mindig tudok szabadulni. Feltépődnek sebek és fájnak.
Nem szeretem az olyan profilokat ahol a bemutatkozás és ilyen-olyan információk nagy százaléka angolul vagy más nyelven vannak leírva. Magyarok vagyunk, beszéljük ezt az igen szép nyelvet, képes vagyunk rá, akkor ne másikon akarjunk már írni. Főleg mikor valaki a nemlétező angol(kedv szerint módosítható) tudását próbálja bemutatni, elég primitív és hibás módon.
folytathatnám még jó pár sorral, de inkább most nem.

Üdv, Zsuu vagyok.
Saját értékrendem, szabályaim szerint élek. Nem érdekel az emberek primitív véleménye. Nem akarok senkinek megfelelni, nem adok mások véleményére és nem kérem ki azt.
Néha a fél világot utálom és letudnám ütni egy-egy téglával az embereket.
Nem iszom le félholtra magam, tudom hol van a határ, undorító ha egy csaj részeg...
Szegeden élek. és közgazdaságot tanulok.
Nem szeretek elmondani egy dolgot többször, hogy megértse a másik. Elmondom először, még másodjára is, de harmadjára már nem. Oké, hogy ma már mindent az emberek szájába kell rágni szinte, hogy megértse, de gondolkozni is lehetne, ha már képesek vagyunk rá.
Nem vagyok egy olyan személy, aki képes azonnal megbízni a másikban, nekem ahhoz idő kell. Nem mondok el azonnal magamról túl sok információt, csak ami tényleg fontos.
Nehezen engedek el másokat akiket megszerettem.
Mondták már páran, hogy fel kellene ébrednem ebből az álomvilágból amiben élek... Lehet...
Álmaim, terveim és konkrét céljaim vannak a jövőmmel kapcsolatban, amit elhatároztam és meg fogok valósítani.

"Fáj minden ébredés
Kegyetlen a létezés
De én
Nem akarok felébredni
Ördögök közt angyal lenni
Álmaimtól elszakadni
Tetteimtől elriadni."

és gratulálok azoknak, akik néhány kép alapján megtudják állapítani, hogy depressziós, önbizalomhiányos személy vagyok. Biztosan, és biztos mindenki sokkal jobban tudja alakítani az életemet, mint én...
ott az msn ha akarsz valamit. Viszlát.

lábjegyzet: szerkesztés alatt.